Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

Gyulait (nemcsak szándéka kiteregetéséért, hanem a kritikának alárendelt szépirodalmi ambícióiban is találva), mutatja, hogy Erdélyivel folytatott vitáikban többször is visszatért az általunk idézett mondatra.

68 1858 őszén a tanévet Gyulai már Kolozsvárt kezdte, megházasodva, tanárként - így irodalmi jelenléte óhatatlanul csökkent. 1860 nyarán, amikor újra felsejlett 1848 nemzeti egységének illúziója és Arany Pesten lapalapításra készülődött, Gyulai maga is felismerte, mi volt a gond sokfelé hadakozó, kizárólagosságra törekvő, bár kétségkívül minőségelvű kritikáival: „Úgy hiszem, nem kedvelik modoromat, kivált most a nemzeti egyetértés nagy napjaiban. Igaz, hogy kritikáimon mindig némi szenvedély és élesség vonul át, de az is bizonyos, hogy én némi felindulás, némi szenvedély nélkül képtelen vagyok írni."

69 E vázolt törekvések mentén bővíthető a Gyulai-Jókai ellentét értelmezése is, amely szintén nem csak a regényfejlődés lehetséges módozatairól szólhat. Együtt ők a Pesti Röpíveknél dolgoztak szinte baráti viszonyban (először és utoljára); Gyulai azonban úgy érezte, hogy a Hölgyfutár elleni támadás idején Jókai cserbenhagyta: „Eljárásomat Jókai hibáztatja, sőt barátságosan fel is kért, hogy hagyjak föl vele, ő jámbor ember s az egész világgal békében akar élni. (...) Hangomat szenvedélyesnek és tapintatlannak hiszi."

70 Máig fennmaradt Gyulai témakönyve, amelybe ebben az évtizedben feldolgozandó témáit, ötleteit jegyezte; szólásokat, anekdotákat gyűjtött. 1848/49-es tárgyai között feltűnően sok olyat találunk (Gábor Áron alakjától az oláhok pusztította romon át az esküvője másnapján eleső honvédtiszt történetéig), amelyet Jókai feldolgozott.

71 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezbti Először a Polemikus levelekben (PN, 1857. íebr. 25-27.) = Kritikai dolgozatok, 241-271., majd a Válasz (Erdélyi Jánosnak) c. cikkében (PN, 1857. júl. 29. = uo. 265-271. Erdélyi vitacikkeit 1. Erdélyi János: Irodalmi tanulmányok és pályaképek, s. a. r. T. Erdélyi Ilona, Bp. 1991. (Fontes 14.) 284. és uő.: Filozófiai és esztétikai írások, s. a. r. T. Erdélyi Ilona és Horkay László, Bp. 1981. (Fontes 10.) 633-677. és 1015-1019. 69 GyPLev 425-426. (levele Aranynak; Kolozsvár, 1860. aug. 20.) 7Ü GyPLev 66. (levele Szász Károlynak; Pest, 1850. dec. 20) 71 Vértesy lenő: Gyulai Pál írói tervei, It 1912. 37-52.