Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

Ország Antal útján - bár a színlapon a közvetítő vagy az N. N. szerepelt fordítóként. Az ellentett irányú folyamat természetesen lassabban haladt: Paul Durivage néven francia kötetet publikált (Poésies hongroises, Paris 1856), és Jókai-novellát is sikerült elhelyeznie a Journal pour Tous c. folyóiratnál. Jámbornak sikerült, ami Petőfinek nem: megismerkedhetett, sőt barátságot köthetett Pierre-Jean Béranger-val. Az Alfred de Vigny dicséretével is büszkélkedő Hiadorra felfigyelt Charles Louis Chassin, akinek Petőfikönyve megírásában segédkezett (Alexandre Petoefi, Bruxelles Paris 1860), amiről az előszó köszönettel meg is emlékezett: Préface XIII. Az 1859-ben hazatért Jámbor francia regénye (Les artistes, Paris 1860) magyarul is megjelent, de csak a kiegyezés után (A művészek, Kolozsvár 1869).

55 Az emigrációból többen tudósítóként lehettek/voltak jelen az 1850- es évek irodalmi életében. Jósika Brüsszeli tárcalevelei, felesége, Podmaniczky Júlia divattudósításai mellett említendő, hogy Szilágyi Ferencnek, a Jósikát is foglalkoztató Magyar Hírlap szerkesztőjének már 1850-ben sikerült elfogadtatnia, hogy Antony vagy Tony álnéven a haditörvényszék elé idézett, 1851 -ben távollétében halálra ítélt és jelképesen ki is végzett Csernátoni Cseh Lajos legyen a párizsi levelező; azzal az indoklással, hogy az emigráció köreiből csakis „rebellis" lehet a tudósító. A hatalom szempontja másfelől viszont a kimenekültek ellentéteinek, vitáinak ábrázolása lehetett, és nem is ok nélkül: Csernátonit a párizsi emigráció bécsi kémnek, árulónak tekintette és kiközösítésére törekedett. Mivel az 1851- 1860 közti éveket angol nyelvterületen töltötte, fordítóként és tudósítóként utóbb más újságoknak is dolgozott, így a Hölgyfutárnak vagy (Ludas Matyi álnéven) a Bolond Miska című élclapnak. De említhető - szintén Angyal Dávid kutatásai nyomán -, hogy Londonban, 1852-ben Xantus János írt leveleket a Magyar 55 Visszatekintése: Párisi emlékek I-IL, Szabadka 1861. Vö. még Takács Zoltán disszertációjával: Un écrivain hongrois francophile: Paul Jámbor (Hiador), Pécs 1939. 17-18. és Csonka Ferenc monográfiájával: Hiador, Bp. 1944. 26-29. Újabb kiadása: Tanulmányok Paks és vidékének történeti múltjából L, Paks 1989.