Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

„Ötvös Jóska"-vá fokozta le a folytatásban a hazaárulók megbüntetése előli menekülést sejtető forradalmi-költői logika.

51 Jósika Miklós az ország legismertebb és legnépszerűbb regényírójaként emigrált 1849-ben; 1850-től Brüsszelben élt feleségével, br. Podmaniczky Júliával. Viszonyaik kb. 1853-tól rendeződtek, amikor az asszony csipkeverő műhelyt és boltot nyitott, az író pedig Pesten Heckenastnál újra publikálhatott. Érvényes halálos ítélete miatt új regénye, az Esther névtelenül jelent meg, a későbbiek pedig az „Esther szerzőjétől" megjelöléssel. Jósika regényei közül két mű megjelent már 1848 előtt németül is, tehát nem tűnt puszta illúziónak az az elképzelés, hogy munkái idegen nyelvű kiadásaiból próbáljon megélni. (1849 után német fordítója felesége lett.) Az 1847-es, őséről írt Jósika István meg is jelent németül (Stephan Jósika, Leipzig 1851), ám a távollétében halálra ítélt szerzőével azonos családnév miatt nemcsak a német nyelvterületen, hanem Oroszországban is sikerült az osztrák hatóságoknak betiltatniuk. Új művei közül csak németül jött ki a Die Familie Mailly c. regény két kötete (Leipzig 1850), valamint a Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes szintén két tomusa (Leipzig 1851). A magyar emigráció iránti rokonszenvet és érdeklődést kihasználva, Brüsszelből, kint élő barátja, Fejérváry Miidós segítségével ismételt kísérleteket tett arra, hogy regényeinek Amerikában fordítót, kiadót és előfizetés-gyűjtőt találjon. 1850. február 1 -jei levelét önironikusan így is írta alá: „Angelsachsischeromanofabriksunternehmer".

52 Noha az angolszász írói karrier terve nem valósult, Heckenast már 1853 februárjában megkezdte az Esther nyomtatását, és a kortárs olvasóknak később sem volt kétségük afelől, ki rejtőzik az álnév, az „Esther szerzőjétől" mögött. Akinek kétsége maradt, elég volt felütnie a Tudós Társaság folyóiratát, az Új Magyar Múzeumot, ahol az üdvözlő ismertetést alkalmasint a szerkesztő, Toldy Ferenc írta: „Végre valahára ismét egy szem azon ne51 Gángó i. m. 43-44. 32 Jósika Miklós: „Idegen, de szabad hazában", összeáll, és a bevezetőt írta Kokas Károly és Szajbély Mihály, Bp. 1988. 69.