Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák
ból lett, az 1840-es évek szalonírójából, aki - mint gr. Batthyány Lajos magántitkára - 1848/49-ben a Miniszterelnökségen, majd a Belügyminisztériumban viselt osztálytanácsosi hivatalát igyekezett feledtetni. Jó társadalmi kapcsolatai révén igazolták, Karl Geringer helytartó azonban elutasította kérvényeit politikai lap indítására ( 1850. augusztus). Erről a helyzetről Erdélyi János számolt be Szemere Miklósnak, már idézett, 1850. október 24-i levelében: „Kuthy Lajos nemzettagadó. Egész világ elfordul tőle. O nem gondol nemzetiséggel s más ily apró dolgokkal, mikor szabadság eszméjével kínálják meg. »Mit, monda ő, huszonöt magyar íróért tartani külön nemzetiseget!« Jó emberei borzadtak el iránta s ellene. Hivatalt keresett, kunyerált; imádta Geringert, Bachot; de most azért kellene imádni ezeket, hogy neki hivatalt nem adtak." 41 Vidéken azonban kapott: Bihar, Szatmár, majd Arad vármegyében lett megyei biztos. Az utóbbi helyen találkozott a rokonlátogatásra érkezett Degré Alajossal, aki szintén undorral fordult el egykori pályatársától, a mostani „háromcsillagos aranygallérral" díszeskedő hivatalnoktól. 42 Kuthy segíthetett régi barátjának és pártfogoltjának, az egyébiránt a Fiatal Magyarország íróköréhez sorolt Lauka Gusztávnak, hogy az 1848-as országgyűlés irattári jegyzője, 1849 kormánybiztosi segédje szülőföldjén, Szatmárban álláshoz jusson. A jogvégzett Lauka előbb Kende Zsigmond megyefőnök titkára lett, utóbb fogalmazó; 1855 és 1860 között jegyző Nagyváradon. Később is állami tisztviselő maradt: 1860-ban az újraalakult Helytartótanácsnál, 1863-ban pedig a Pálffy Móric helytartó mellett működő sajtóosztály vezetője. Egy nemrég publikált levél tanúsága szerint Lauka már 1850 májusában jelentkezett Császár Ferencnél, a Pesti Napló akkori kiadó-laptulajdonosánál, hogy újrakezdje irodalmi tevékenységét, egyelőre mint névtelen nagykárolyi tudósító. 41 41 ErdLev II. 23. (főszöveg) és 415. (jegyzet) 42 Degré i. m. 317. Vö. Völgyesi Orsolya tanulmányával: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán. Kuthy Lajos változó megítélései; It 2004. 255-265. 43 Lauka legújabb életrajza Kovács Idától: MIN 281-292. A levél Kerényi Ferenc közlésében: Egy magángyűjtemény kincseiből. Holmi 2003. 721-722.