Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete
nak hozzájuk közelálló, akkori nézeteiről is. Felidézte 1848 áprilisából a galíciai lengyelek küldöttségének kapcsolatfelvételét a pesti közbátorsági választmánnyal (a velük együttműködő Pest megyei hasonló testületnek Jókai is tagja volt), valamint „ez egyszerű republikánusokból s nagy részint heves fejű fiatalokból szerkezeti testület" válaszát, amely a társadalmi igazság érvényesítését jelölte meg a lengyel függetlenség előfeltételéül, utalva az 1846-os galíciai felkelés tapasztalataira. Csakhogy ezt a sorrendet, amely bizony ellentétes a békepárt álláspontjával, Nyáry Pál fogalmazta meg az 1848. április 9-i népgyűlésen! 43 Mindennek észlelése és rögzítése azért fontos, mert a művek szokatlan sorrendjét látva, könnyen gondolhatni arra, hogy Jókai csak publikációs és anyagi érdekből közölte (a novellák és a fiktív napló után) az Emléksorokat is. Kétségtelen, hogy az 1850-es év Jókaiját bízvást nevezhetjük megélhetési írónak, aki szorgalmasan dolgozott bujdosása során felgyűlt adósságai törlesztésén; aki ennek érdekében (is) kerülte a nyilvánosságot és az irodalmi vitákat. Az elmondottak alapján úgy véljük azonban, párhuzamosan és legalább ilyen erősen élt benne a politikai önigazolás szándéka. Csengery Antal, aki már hazatérésük után, 1850 januárjában vendége volt a Jókai-házaspárnak, azt remélte, hogy irodalomról és színházról társaloghat velük. Ehelyett: „Mindig csak a politikáról beszélnek velem." Ezt Laborfalvi Róza megtoldotta még anyagi helyzetük vallomásával: „...mindig azt kell hallanom, hogy bár ennyi, meg annyi jövedelmem volna, tüstént lelépnék a színpadról stb." 44 Az amúgy is kimerülőben lévő 1848/49-es tematika hatósági letiltása nem állította meg emelkedő pályáján Jókait. Fordulhatott a parabolához (A varchoniták, 1851, -> Dalma, 1853), segíthetett az orientalizmus (Török világ Magyarországon, 1853; A fehér rózsa, 1853; A janicsárok végnapjai, 1854); betölthette a történelmi regény műfajában azt a helyet, amely az Erdély-romantikában Jó43 JKK Elbeszélések 2/B. 197-198. és Győrffy Miklós jegyzete: 703-7Ü4. 44 Csengery Antal levele König Rózához; Pest, 1850. jan. 30. = Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései, id. kiadás, 420.
