Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete

röpiratának, a Forradalom útónnak közvetlen hatásától: a kötet zöme ugyanis szintén a békepárt egykori politikáját igyekezett igazolni. A cím pontos és visszafogott: semmi sem bizonyítja, hogy Jókai 1848/49-ben hagyományos értelemben vett naplót vezetett volna. Az Emléksorok... szerzője így azután sohasem használt egyes szám első személyt, ami által sikeresen egybemosta az élményköröket, a személyesen átéltektől (Kossuthtal az alföldi toborzókörúton, 1848. októberi bécsi látogatása az osztrák forradalmi parlamentben, Kossuthtal való találkozása és megbeszélése Debrecenben) az újságokban olvasott híreken, a Nyáry Páltól és másoktól szerzett értesüléseken át a „sugdosott hírek" felhasználásáig. Általában is igaz, hogy ahogyan távolodunk Debrecentől, Jókai akkori tartózkodási helyétől, úgy válnak halványabbá, hiteltelenebbé megállapításai. Az Emléksorok... nemcsak röviden ismétli az előző munkák témáit, de olykor értelmezni is segít azokat. A Bárdy-család említett apa-fiú vitája a társadalmi igazság és államformája, a respublika vagy a nemzeti érdekek következetes képviseletének elsőbbségéről például most mint a békepárt és a radikálisok megkülönböztetése jelenik meg 1849 tavaszán - szinte pontos megfeleléseként annak, amit a szélső pártok egymást kiegyenlítő hatásáról (Csengery értelmezésében) Kemény írt röpiratában. Ugyanígy jellemezte a debreceni időszak sajtóját, és ezt megerősítette szóhasználata is, amikor a békepártot a „magyar gironde"-nak nevezte. Noha nevét még az Esti Lapok kapcsán sem írta le, személyes emlékeit pedig hangsúlyozott harmadik személyben prezentálta, ezúttal is csiszolt önarcképén Jókai. Az Emléksorok... 1848. december 30-i eseménnyel, a móri csatával kezdődik. A szerzőnek jó oka volt, hogy sem ekkor (a közvetlen megtorlástól félve), sem 1875-ben, a Forradalom alatt írt művek előszavában (akkor már a megkoronázott király iránti tiszteletből) ne térjen ki 1848 őszi tevékenységére: az Életképek szerkesztőjeként és publicistájaként igencsak tiszteletlenül szólt a dinasztiáról. („Kimentette" - mint említettük - ebből a periódusból bécsi követjárását.) Ugyancsak hallgatott a márciusi ifjak közötti szerepvállalásáról, sőt Nyáry Pál-