Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete

lasztott jelszavakat hangoztató, Bécsből érkezett-menekült szegkovácsról. (A szerző maga is a „

Fresco" alcímet, a hevenyészett publicisztika műfajnevét adta írásának.) A szegény asszony áldozatját, Czakó Zsigmond síremlékének költségét hazafias célra fordító anyjának újsághír-történetét a biblikus megemelés és a jeltelenné váló sír jelképe sem tudta novellává átlényegíteni. Az Egy bujdosó naplójában ezért megfordult a helyzet; itt a mitologizálás jelentkezik nyomokban, rögtön a bevezetésben: „Az óriás elesett, meghalt, porrá lett. (...) Ez elesett óriás hamvának egy atomja voltam én is. Múltra emlékező, jelent érző, jövőt látó, tehetetlen porszem."

40 A választott naplóforma pedig nemcsak megtűrte, hanem egyenesen meg is kívánta a laza, epizódos szerkesztést, a vázlatosságot. Oltványi Ambrus, a kötet kritikai kiadásának lektora felhívta a figyelmet arra, hogy itt jobbára a bukást követő hónapok emberi fonákja került előtérbe; Jókai fellépett a mártírkodás (A megvetett nagyság), az emigrációtól várt csodák illúziója ellen (Egy emigráns levele, A nikomédiai kövek, A két menekült), határozottan deheroizált (Az ezermester és a kozák, A gyilkos, A két menekült), hangsúlyozta a veszteséget mindkét harcolt fél oldalán (Puszta falvak, A két csonka vitéz), sőt emberarcot kaptak az új, megszálló rendszer egyes képviselői is (Nő és szerető, Útitársam). Oltványi minősítésével

41 egyetértünk; bár megbékélés helyett inkább beletörődést, belenyugvást érzünk. A naplóforma arra is felszabadította az írót, hogy aktualizálva romantikus alaptörténeteket emeljen be kötetébe (Találkozás ismerősökkel, Az előőrs). A víg ember különc földesura viszont a Kárpáthy Jánosok előképe, az új helyzetben helyét nem lelő, önpusztító energiák szimbóluma. (Tragikus változata: A körtefa c. elbeszélésben.) Előre mutat A nikomédiai kövek színpompás Kelet-romantikája is. Van ugyan itt is „csonka, béna koldus meséje" (Az eltűnt leányok), ám a mitizálás új irányba fordult: az idézett bevezető sorok4U IKK Elbeszélések 2/B. 7. 41 Idézve: uo. 491.