Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Eredmények és adósságok
I. fejezet ÍRÓK A BUKÁS UTÁN Eredmények és adósságok A magyar irodalom valóban végigkísérte, sőt megelőzte, ha pedig kellett, kiegészítette-pótolta a nemzetté válás során a politika fejlődését. Az 1843/44. évi országgyűlés törvényjavaslata „az irodalmi és művészeti jogok biztosítások iránt", azaz az első szerzői jogi törvény tervezete szerint az irodalom s az írók nálunk különös méltánylást érdemelnek azon körülménynél fogva, mi szerént azoknak jótékony és hív kitartó befolyása alatt indul a virágzásnak drága nemzetiségünk." 9 1846 után, a galíciai események hatására irodalmunk model lizálta a forradalmak tapasztalatait (Petőfi Sándor lírájában, Eötvös József Dózsa-regényében), a napi kritika síkján foglalkozott az irányköltészet és a l'art pour l'art kérdéseivel, és ami betetőzte mindezt: jelképekig menően szolgálta a forradalom, majd a szabadságharc ügyét, s szimbolikusan és valóságosan is elkísérte azt Világosig. Az irodalom nemzeti és társadalmi elkötelezettsége vitán felül állt. „Vörösmarty az ellenzékhez tartozott, mint Magyarország valamennyi költője. A kormánypárt egyetlen költőt sem tudott felmutatni. (...) A magyar ellenzék maga volt a nemzet, mely lételéért küzd." - írta 1866-ban Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzában. 10 Az 1840-es évek meghatározó stílusirányzata a romantika volt. Alapvetően abban az értelemben, ahogyan azt Victor Hugo megfogalmazta: „A romantika nem más, mint szabadelvűség a művészetben." A magyar romantika azonban a forradalomig, önfejlődése révén, rendkívül sokszínűvé vált. 9 Magyarország közgyűlésének naplója, Pozsony 1844. 232-236. A témára 1. Völgyesi Orsolya: A szerzői jog és az írói státusz a XIX. század első felében = Polgárosodás és irodalom, szerk. Alexa Károly, Bp. é. n. (Kölcsey Füzetek III.) 98-112. 10 Vö. Korompay H. János: A „jeüemzetes" irodalom jegyében. Az í840-es évek irodalomkritikai gondolkodása, Bp. 1998. (Irodalomtudomány és kritika) A Gyulai-idézetet 1. Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Bp. 1985. 230.