Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek
Tompának írott, 1857. június 26-i levele: „Verset nem irtam ősz óta - legalább semmi egészet; majd ezentúl prózát írok." 114 A Széptan i jegyzetek ( 1858 előtt), A magyar nemzeti vers-idomról (1856), A magyar irodalom története rövid kivonatban (1858 körül) oktatási ihletése valóban kétségbevonhatatlan. Erdélyi János, szó szerint megérkezésének szinte másnapján, megkezdte a sárospataki református főiskola nyomdájának érdekében végzett munkát, amely bázisa lett nagy, népnevelő vállalkozásainak: a Népiskolai Könyvtárnak (1853—), az 1857-ben megindult Sárospataki Füzeteknek, amely egyszerre volt protestáns és tudományos folyóirat. A pataki professzor a Kazinczy Gábor vezette Ifjú Magyarország tagjaként tette magáévá a népkönyvkiadás fontosságának gondolatát, még az 1830-as évek végén - most a lehetőségek és veszélyek között egyensúlyozva valósította meg elképzeléseit. A sárospataki (és a többi) népiskola elhanyagoltsága lehetőséget adott, hogy az 1851. évi 8601:543. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet alapján a tankönyveket felülvizsgálják és a korszerűtleneket németből fordítottakkal helyettesítsék. Mindez támadás volt a protestáns autonómia és az oktatás magyar szellemisége ellen, ám a Duna melléki szuperintendencia óvakodott az „előre meneküléstől" is, félve a konfliktusoktól, amelyek megint csak az autonómiát veszélyeztették volna. 1854 őszére a Népiskolai Könyvtárnak öt kötete jelent meg: ABC, erkölcsi-vallásos olvasókönyv, föld- és világisme, magyar történelem, természetrajz. Erdélyi, aki ekkor lett a nyomda „művezetője" is, nem rejtette véka alá véleményét, hogy „uralkodó elv az egész munkálatban: előkészítés a gymmnasiumokra..." - azaz a jól megalapozott népiskolákra építve a középfokú oktatás kiterjesztése, az Entwurf^ korszerűsítő intézkedéseinek felhasználása a nemzeti műveltség javára. 115 Hasonló eredményességgel működött Erdélyi oktatott szakterülete, a filozófia területén Hegel védelmében és az „egyezményes ,,4 ATÖM XVII. 71. 1,5 ErdLevII. 113-114. (levele Apostol Pál szuperintendensnek, 1854. szept. 3.)
