Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
még elértek Deákék, hogy a záradék (mely csak az alsótáblát kötelezte már), miszerint a szólásszabadsági sérelem orvoslásáig nem terjesztenek fel törvényjavaslatot az újoncügyben, még életben maradt. Azt mindenesetre ki kell emelnünk: Deáknak három és fél hónapon át sikerült a Ráday-üggyel meggátolni azt, hogy az eredeti megyei utasításokat kihasználva a főrendek és a kormány gyors vereséget mérjenek az ellenzékre. Három és fél hónapig dacoltak Deákék a kormányzattal, félretolva annak indítványait. Nem rajtuk múlott, hogy az így kapott időt és lehetőséget az ellenzék nem tudta Wesselényi, Kossuth és az ifjak ügyében kedvezőbb utasítások kiharcolására kamatoztatni. A Ráday-ügy, a záradékok és junctim viták, taktikai küzdelem közepette az alsótábla időről időre tárgyalta a szólásszabadsági sérelmek kérdését. (Mivel a jogvédelem mindenekelőtt Wesselényi ügyében indult, az ifjak és Kossuth ügyét is, azaz a teljes sérelembokrot összefoglalóan a korban szólásszabadsági sérelemként említették.) Deák már június 24-én a kerületi ülésen leszögezte: a bíró igenis felelősséggel tartozik, mégpedig az országgyűlésnek. Nemzeti katasztrófa az, ha a bírák elvesztik a közbizalmat. Márpedig az olyan bíró, aki Wesselényi perénél félt a nyilvánosságtól s terhelő bizonyítéknak vette azt, hogy Wesselényi a megyékkel ismertette periratait, nem méltó a bizalomra és le kell váltani. Kormánypártiak, mint Nagy Pál, kijelentették, hogy Wesselényi is, Kossuth is és az ifjak is vétkeztek, s jogszerű volt perbe fogásuk. 29 Mindössze két megye akadt, amely semmiféle jogsértést nem látott. Az 1839- július 3—4-i országos ülésen elszabadultak az indulatok. Az elnöklő personalis utalt az előző országgyűlés 17 eredménytelen üzenetváltására Wesselényi ügyében, s kegyelemkérést indítványozott, valamint a főbenjáró perekkel kapcsolatos új törvényes szabályozást. (Az oppozíció erre évek óta azt válaszolta, hogy előbb orvoslás szükséges, mivel a régi törvényt sértette meg a kormány, s csak aztán következhet az új törvény.) Az ellenzéki követek számosan követelték a politikai perekben közreműködő kormányzati tanácsadók megbüntetését, a bírák leváltását, sőt felelősségre vonását. A követek Wesselényi nevének minden egyes említésekor kórusban éljeneztek. A turóci Prónay nagy ováció mellett jelentette ki: „Van ugyan hazánkban egy bíróság, de a Nemzet bizodalmát nem bírja." 30 Az alsótábla végül Deák ismételt jogászi remeklésével a sérelmeket részletesen elemző és jogorvoslatot követelő felirati javaslatot szövegezett meg. 31 A kemény beszédek, a kormány és a bíróságok vádolása után a nádor a július 4-iki ülést nem engedte megnyitni, majd július 10-én az uralkodó fordult dorgáló leirattal az alsótáblához, 29 Stuller I. i. m. 50. 1(1 Uo. 94. 31 Irományok I. 16. sz.
