Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
az erőteljes ellenzéki jogvédő többség 17 átirattal igyekezett a főrendi tábla kormányzatot fedező, alkotmánysértést nem észlelő álláspontját megváltoztatni, de hiába. A főrendek nem ismerték el Wesselényi-ügyét sérelemnek, nem engedték az uralkodó elé a kemény hangú alsótáblai feliratot. Az ellenzék nem tehetett mást: miután sikertelenül próbálkozott az adómegajánlás megtagadásával 4 , a szólásszabadsági sérelmet - a főrendek ostorozása után - eltette a következő országgyűlésre, felszólítva a megyéket a jogvédelem ébrentartására. Mérsékeltebb ellenzékiek ugyan azt ajánlották, hogy az országgyűlés kérjen kegyelmet Wesselényi számára, ám Deák Ferenc, aki már az 1832-1836-os országgyűlés második felében vezéregyénisége lett az ellenzéknek, sikerrel figyelmeztetett arra, hogy kegyelmet csak bűnös szokott kérni, ítélet után. 5 Deák és Wesselényi már 1835-ben rögzítették az ellenzék további alkotmányos, jogvédő harcának pilléreit: a szólásszabadság alapjog; szóval nem lehet hűtlenséget elkövetni, közgyűlési beszédért legfeljebb a megyei ügyész indíthat szabálysértési eljárást s nem a királyi ügyész főbenjáró pert; a király és kormánya azonosítása pedig abszurdum; Bécs minden ok nélkül szimatol Magyarországon forradalmi összeesküvések után. A kormányzati terror nem pihent. Nem érte be azzal, hogy Wesselényi letartóztatásától joggal félve - nem térhetett vissza Erdélybe s a magyar országgyűlés felsőtáblai tárgyalásaitól is nádori hatalommal távol tartották, s így a reformellenzék a mindennapos politikai harcban az országgyűlésen vezér nélkül maradt. Közvetlenül a magyar országgyűlés berekesztése után, 1836 májusában letartóztatták az országgyűlési ifjúság négy tagját; őket lényegében köztársasági összeesküvéssel és hűtlenséggel vádolták, holott mindössze annyi történt, hogy a követek körül segédkező fiatal joggyakornokok egy része egyesületet alakított Pozsonyban, s ott politikai tárgyú összejöveteleket rendeztek, éltették az Oroszországgal szemben elbukó lengyel szabadságharcot, és vezetőjük Lovassy nyíltan republikánusnak nevezte magát. Az ifjakat törvénytelenül letartóztatták és súlyosan elítélték: Lovassy László pl. 10 évet kapott. A megyék sorra küldték Bécsbe tiltakozó felirataikat, kemény hangon bírálták a kormányzatot és az alkotmányt sértő újabb pereket. 6 A megyék zöme nem csupán tiltakozott, hanem szoros kapcsolatot is tartott: határozataikat elküldték egymásnak, felirataikat összehangolták. A feliratukra dörgedelmes uralkodói leiratok válaszoltak, melyeket a megyék hasonló élességgel viszonoztak. Kemény politikai küzdelem bontakozott ki. Bécs újabb politikai perekkel válaszolt. 1837 májusában törvényellenes 4 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 368. s Uo. 366. (> Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvényhatósági tudósítások. (KLÖMVl.) Bp. 1966. 967969.; Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorizmus" politikája 1835-1839. Századok, 1994. 814.
