Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
vetélő formában terjesztik fel. Az augusztus 24-i kerületi ülésen pl. Klauzál mutatta be remekül az obstrukció eszközeit. Úgy beszélt órákon át a katonatartásról, hogy az összes, a követeket foglalkoztató ügyre részletesen kitért, sorra elemezte a sérelmeket. Tudta ugyan, hogy ezen az ülésen engedniük kell, de legalább időt nyert. 28 Közben azonban az oppozíció is minden követ megmozgatott a számára előnyösebb követutasításokért. Mailáth kancellár jelezte is ezt a dunántúli kerületi királyi tábla bírájának, kérve, hogy „szokott" eredményes közrehatásával gátolja meg az ellenzéki törekvések sikerét a megyei közgyűléseken. Hasonló tartalmú levél ment a győri püspökhöz is. 29 A főrendek nem változtattak álláspontjukon. Augusztus 26-i ülésükön Jósika Samu helyesnek ítélte a főtábla kitartó negációját a rendi sérelmi harc ellen, hiszen - úgymond - a rendek megkezdték a propozíciók tárgyalását. A Deák-féle záradékot és a junctimot ugyanakkor elvetette. A főtáblán végül ez az álláspont lett határozattá. Széchenyi szomorúan látta a közeledés teljes hiányát társainál, tudva, hogy ez csak újabb ellenállást szül a rendeknél. Ideje lenne - vetette fel - érdemben tárgyalni a témáról a főtáblán is, hiszen az alaptörvényeket érintő sérelmek igenis az országgyűlés első tárgyai kell, hogy legyenek. A főrendek feladata - így Széchenyi - a rendek mérséklése, és nem az országgyűlés megbénítása, márpedig augusztus végéig a királyhoz még nem jutott el Bécsbe országgyűlési felirat! 30 Széchenyi megértette az ellenzék aggodalmainak okát: Ausztriában nem alkotmányos a kormányzat, Magyarországon viszont igen, és így Deák és társai aggódó jogvédelme igencsak indokolt. Ugyanakkor Dessewffy Aurél Jósika mellé állt. Kifejtette, hogy ő is szeretne tárgyalni a sérelmekről, a rendek kezdeményezési jogát is elismerte a főrendekkel szemben, de a kényszerítést, a záradék, illetve a junctim politikáját elutasította, a főrendek (továbbá az uralkodó és a kormányzat) méltóságát védve. Közben a főrendi tábla elnöke, József nádor önálló lépéseket tett. Tárgyalt az ellenzékkel, elfogadta Széchenyi közvetítését is, és arra törekedett, hogy ha már a rendek belefogtak a propozíciók tárgyalásába, akkor a főrendek is tegyenek gesztust, ismerjék el a Ráday-ügyet sérelemnek, kezdjék megtárgyalni a szólásszabadság ügyét, mert ezzel további engedményekre bírhat2H MOLTakáts-hagyaték 8293/a, 8296/a. Klauzál beszéde: Stuller: i. m. 200. 29 MOL József nádor. Kanc. ein. 1839/939- József nádor Mailáth Antalhoz. 1839. augusztus 12. Lónyay Gábor zempléni követ is besegített az időhúzásba. Az augusztus 22-i országos ülésen javasolta, hogy az alsótábla indítványozza a királyné megkoronázását; ezzel lojalitást, az uralkodó iránti tiszteletet jelzett, másrészt morálisan kényszeríteni akarta a főrendeket is az engedményekre s persze közben ment az idő is, hiszen a tárgyat hosszan vitatták. MOL József nádor. Infprot. 1839-59/5-6.; MOLTakáts-hagyaték 8297/a-d. A mérsékelt ellenzékiek arra számítottak, hogy a koronázás jó alkalom lehet az amnesztiára. MOL Takáts-hagyaték 8300/b. 38 Stuller: i. m. 235.
