Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

fejtette ki nézeteit, ahol bizonyosan voltak titkosrendőrök is; így biztos lehe­tett abban, hogy szavai eljutnak Metternichhez is. A kormányzat azonban nem vette figyelembe Deák „javaslatait". Wesselényi és Kossuth perét ítélettel le­zárták ugyanúgy, hogy a vádlottak ún. derekas védelmét a bíróság nem is tárgyalta, a kiszabott ítéletek pedig a vádak súlyához mérten túlzottan eny­hék lettek, olyannyira, hogy a vádak jogosságát is megkérdőjelezték (3, illet­ve 4 év). A többi, mintegy 30 per befejezetlen maradt, ami utóbb taktikai hibának bizonyult. Emellett egyes mágnások - törvényellenesen - nem kap­tak meghívót az országgyűlésre. A partiumi megyék közül Kővár vidéke ugyan­csak nem kapott meghívót, míg Közép-Szolnok kapott ugyan, de ott a követ­küldést szabotálta el az erdélyi kancellár: a politikai provokáció tehát folyta­tódott kormányzati részről." Az ellenzék e durva lépésekre ugyancsak provokációval, de jogvédő, törvényes alapokon álló „provokációval" válaszolt. Ráday Gedeont, aki szin­tén politikai perben állt, Pest megye a királyi tiltó leirat ellenére követté vá­lasztotta. Az ellenzék azzal érvelt, hogy Balogh János 1835-ben folyamatosan részt vett az országgyűlés munkájában, bár közben folyt a pere. Mivel nyil­vánvaló volt, hogy Bécs nem engedi, hogy Ráday követként lépjen fel Po­zsonyban az országgyűlésen, a megye - kerülve a nyílt konfliktust — egyelőre nem küldte fel őt Pozsonyba, de hivatalos követének tekintette. A másik kö­vet pedig utasítást kapott arra, hogy Ráday ügyét előleges, azaz mindent elő­ző sérelemként terjessze elő. 12 Sorra születtek meg a megyei követutasítások. Deákéknak látniuk kel­lett, hogy a kényszerítő jogvédelem politikáját csak néhány megye képviseli következetesen; Pest, Zala és Csongrád kívánta azt, hogy semmit se tárgyalja­nak a teljes jogorvoslatig, Komárom, Békés és Borsod pedig azt, hogy indul­janak meg a tárgyalások, de érdemi felterjesztéseket csak a jogorvoslat után tegyen az országgyűlés. A megyék többsége viszont mérsékeltebb utasítást adott követeinek és a jogorvoslat eredménytelensége esetén junctimot (a sé­relmek és a törvényjavaslatok együttes felterjesztését) javasolt. Voltak megyék, melyek kegyelmet kértek volna, ezzel feladva a jogvédelmet és szembefor­dulva Wesselényi és Kossuth határozott akaratával. Más megyék új hűtlenségi törvényt sürgettek, ami közvetve viszont azt jelentette, hogy a régi törvény alapján a kormány a pereket jogosan indította. Krassó megye Wesselényinek és az országgyűlési ifjaknak kért volna kegyelmet, Kossuthnak viszont nem! Az országgyűlés kezdetén végül a kormányzat pozíciója volt előnyösebb, tak­11 MOLTakáts-hagyaték 8244/e, Táborszky Ottó: Az 1836:21. tc. létrejötte. Századok, 64. (1930) 738. 12 MOL József nádor. Kanc. ein. 1839/617., Bártfai Szabó László: Adatok gr. Széchenyi István és kora történetéhez (1808-1860). I. köt. 111.

Next

/
Thumbnails
Contents