Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
A mérsékeltek jobboldala és az aulikusok baloldala között helyezkedtek el azok a megyék, melyek aggodalmuknak adtak kifejezést a perek kapcsán, de nem beszéltek alkotmányos sérelemről és mindössze új, a szólásszabadságot pontosan rögzítő törvényeket kértek (Bács-Bodrog, Győr, Ung és Ugocsa 35 ). Az aulikusok baloldalán található megyék (Temes, Sáros, Hont, Arad 36 ) nem mondták ki ugyan kereken, hogy a kormányzat nem vétett a törvények ellen, de burkoltan érzékeltették, hogy véleményük szerint a perben állók és a már elítéltek is hibáztak, túlléptek a szólásszabadság „határain", csupán a vádakat és az ítéleteket minősítették túlzottan szigorúnak. Szorgalmazták király és nemzete között a kibékülést, a bizalom helyreállítását s éppen ezért elutasították a múlt eseményeinek boncolgatását, s ehelyett országgyűlési kegyelmi kérvényt, majd modernizált szólásszabadsági törvényeket javasoltak. A szélsőségesen aulikus megyék (Torontál, a Jászkun Kerület, Mosón, Máramaros, Krassó 37 ) ugyancsak új szólásszabadsági törvényt indítványoztak, ám igényüket a törvénysértések áldozatait vádoló indokkal támogatták: a szólásszabadság - úgymond - fontos a köztanácskozásokban, de csak kellő korlátok között, mivel a felforgatást mindig az izgatás szokta megelőzni. E megyék tagadták, hogy 1835-1839 közt a kormányzat alkotmányjogi sérelmeket okozott, sőt Máramaros egyenesen így fogalmazott: a szólásszabadság soha nem terjedhet ki az állami tisztviselők, főként nem a kormány elleni támadásokra... A bíróságok ítéleteit az országgyűlés ne tárgyalja, mert „...midőn a leg felsőbb végrehajtó hatalom a törvénynek eleget tészen s mások által is, nevezetessen az országoson fel állított törvényszékek által eleget tétetni kíván, az nem csak nem jöhet észre vétel alá, törvényes lépésnek.... kell ismertetnie". Néhány aulikus megye (Temes, Arad, Baranya, Máramaros, Esztergom 38 ) odáig ment, hogy az alsótábla kezdeményezési jogát elutasítva, határozottan követelte a királyi propozíciók minden egyéb tárgyat hangsúlyozottan megelőző tárgyalását. Mindemellett valamennyi aulikus megye emberiességi szempontból és a közélet nyugalma érdekében nem zárkózott el az országgyűlési kegyelmi kérvény elől, egyedül Krassó megye jelentette ki, hogy csak Wesselényinek hajlandó kegyelmet kérni, az ifjaknak és Kossuthnak nem. Az országgyűlést közvetlenül megelőző, a követutasításokkal záródó küzdelemből tehát a kormányzat került ki előnyösebb pozícióban. A megyék 55 Bács-Bodrog utasítása: MOLTakáts-hagyaték 781.; Győré: uo. 801.; Ungé: uo. József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. Ut. 29.; Ugocsáé: uo. 28. 30 Temes utasítása: uo. 23.; Sárosé: uo. 17.; Honté: uo. 8.; Aradé: uo. 1. * 7 Torontál utasítása: uo. 26.; a Jász-Kun Kerületé: uo. 33.; Mosoné: uo. 12.; Máramarosé: uo. 11.; Krassóé: uo. 9m Baranya utasítása: uo. 2.; Esztergomé: uo. 19-
