Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

ják: hogy a Kormány és Fejedelem teljesen egy lévén, a mi a Kormányról mondatott, az a Fejedelem személyéről volt mondva." - Balogh, Újházy és a többiek a törvénytelenségek ellen szót emelő közgyűlési beszédek miatt lettek perbe fogva, s e perekben az a törvényszék ítél, melyet nevezettek megtámadtak... „Mind ezek... súlyosan nevelik a Nemzet méltó aggodalmát, s míg e Sérelmek orvosolva, a szóllás és Köz Tanácskozások biztosítva, a Nemzet és Fejedelem között törvénytelenségek által meg ingatott bizalom helyre állítva nem lesz, lehetetlen a törvényhozásnak tökélletes szabadsággal, függetlenséggel s nyugalommal halladni, bár mely egyéb törvények s intézkedések fejtegetésében és alkotásában. Ugyan azért utasításul kell adni Követ Uraknak: hogy félre tévén addig minden királyi Előadásokat, mindenek előtt ezen említett sérelmek orvoslásához fogjanak." - Kérjenek büntetést azokra, akik a törvénytelen parancsokat javasolták, aláírták, illetve teljesítették, s azokra is, akik a megyei küldöttségeket nem engedték a király elé; feliratban kérjék a perek törlését, az elítéltek teljes feloldozását; a Királyi Curia törvényt sért, s ha bebizonyosodik - az országgyűlés fegyelmi eljárása során -, hogy a bírák rosszakarattal vétkeztek, akkor részesüljenek törvényes büntetésben, mivel a törvényt sértő bíró vitathatatlanul felelősségre vonható. Ha ezt nem pártolná az országgyűlés többsége, akkor legalább hozzanak országos határozatot, mely szerint a Curia elvesztette az ország bizalmát, s kérjék meg a királyt, hogy tagjait váltsa le. Deákék ehhez még hozzáfűzték: a törvény tisztelője nem fél a nyilvánosságtól; épp ezért nem véletlen, hogy a Curia vádként hangoztatta Kossuthtal és Wesselényivel szemben azt, hogy perükről informálták a megyéket és Kossuth védelmet is kért azoktól. Az országgyűlés elején rögtön - folytatódik az utasítás - mondassék ki: a király és kormánya nem azonos, a közigazgatás eszközei a törvény szerint felelősséggel tartoznak; hűtlenség szóban nem követhető el, és „Minthogy a szomorú tapasztalás szerint Hazánk polgárainak biztosságára nézve felette veszedelmes: hogy Felség sértési s hűtlenségi vétkek felett oly Bírák ítélnek, kik egyenesen Fejedelmi kinevezéstől függnek, tekintetbe vévén azt: hogy hajdan is több törvényeinknek, de különössen Ulászló 2. Decr. 3- Czikkely szerint a hűtlenségi perek meg itéllése mindenkor Ország Gyűlése elébe tartozott..."; alakítsanak országgyűlési választmányt, amely dönt: történt-e hűtlenség, vagy sem. Legyen leszögezve az is, hogy bírói elmarasztalás előtt a polgári jogok gyakorlatában - például hivatal vagy követség viselésében - senkit gátolni nem lehet, mivel ez előlegezett büntetést jelentene. Itt Deák azt kívánta megakadályozni, hogy a kormányzat sugalmazására perbe fogottakat ítélet előtt ki lehessen tiltani az országgyűlésről vagy a megyegyűlésekről. A kérdést egyébként is eldöntötte - így Deák - már Balogh János múlt országgyűlési esete: hűtlenségi pere ellenére részt vett az országgyűlés munkájában. Az utasítás e