Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

ítéletek összeegyeztethetők-e a bírák lelkiismeretével, ne legyen vita tárgya se. megyében, se országgyűlésen; a bírói eljárás formai hibái viszont kétségtelenül feljogosítják a bírák felett álló törvényhozást a perekkel történő foglalkozásra. Elvetette ezúttal is a kegyelmi kérés gondolatát s ennek csak törvényes eljárás és ítélet esetén látta helyét. Ezért feliratot javasolt (határozattá lett), melyben Zala a királytól, mint a törvényhozás egyik oldalától s egyben a végrehajtó hatalom fejétől kér közbelépést a hibás perbeni eljárások ügyében; amennyiben a király nem lép közbe, az ítéleteket a megye a fő sérelmek közé teszi. A csupán csomagolásában lojális felirat választás elé állította az udvart: vagy a saját törvényellenes rendeletei nyomán eljáró bíróságok bírájaként lép fel és még az országgyűlés előtt jogorvoslatot ad, vagy szembe kell néznie az országgyűlés erőteljes sérelmi politikájával. Deák hangsúlyozottan utalt a király és kormánya különbözőségére, amit egy példázattal is aláhúzott: ha egy hajón jó kormányos van, mehet rosszul a hajó, ha a kormány rossz; ilyenkor természetes joga az utasoknak, hogy figyelmeztessék a kormányost, aki ezt - mivel aligha azonosítja magát a kormánnyal - bizonyára nem veszi rossz néven, hiszen neki is érdeke a kormány megjavítása vagy kicserélése... Megemlítendő, hogy Deák, miközben az utasítás bizottsági előkészítésével, majd a közgyűlési vitákkal volt elfoglalva, nem felejtkezett el az ellenzék utánpótlásáról, az ifjúság neveléséről sem. Délutánonként rendszeresen maga köré gyűjtötte őket és rendszeres oktatást tartott számukra a követutasításról, az előzményekről és a főbb pontok jogi alapjairól.

26 A május 6-i közgyűlésen véglegesített és teljes szövegében Deák keze nyomát viselő követutasítás

27 az országgyűlés hiánytalanságának követelésével indul: „nem kételkednek abban", hogy a partiumi megyék az 1836:XXI. tc. alapján királyi meghívót kapnak az országgyűlésre, de ha mégsem, akkor a követek (ez a kényszerítő eszközöktől sem visszariadó jogvédelem első megnyilvánulása az utasításban) az országgyűlési test kiegészítéséig mást ne is tárgyaljanak. Megnyilatkozott Deák szkepticizmusa is az országgyűlés jogvédő politikájának erejét és következetességét illetően: ha a kényszert a többség nem hajlandó alkalmazni, akkor a követek - úgymond - tegyenek meg mindent az esetleges sérelem orvoslására. A törvénytelenségekkel, a szólásszabadsággal kapcsolatban az utasítás a Deák által már korábban kimunkált ellenzéki alapelv, a jogorvoslat radikális követelésének szószólója lett. „A szóllás törvényes szabadságán, mely nél2(1 Az 1839. április 15-i zalai közgyűlésről: Sedlnitzky rendőrminiszter az uralkodóhoz 1839. május 9., illetve besúgójelentés. Takáts-hagyaték 8221., 8221/a. 27 MOL József nádor Titk.: Diaet. 24. cs. Ut. 31. Az utasítás előzményeiről és tartalmáról 1. Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követutasítása. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Szerk. Degré Alajos, Simonffy Emil és mások. (Zalai gyűjtemény 5.) Zalaegerszeg, 1976. 217.