Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
alkotmányos garanciát kívánó ellenzéket kielégítő megoldást nem javasolt. A jogbiztosító garanciák nélküli megegyezés alapján állva semmi esélye sem lehetett az ellenzékkel szemben. Esélytelen volt a Széchenyi szavain felbátorodó Károlyi György érve is, miszerint a felirat csak káros lesz, hiszen az uralkodó nem egyezhet bele bíróságainak nyilvános megszégyenítésébe. Benyovszky Péter, Kubinyi, Nyáry Pál cáfolhatatlanul jogos és meggyőző álláspontjuk öntudatával, egybehangzóan jelentették ki a többség zajos helyeslése közepette: a törvénytelen bírói eljárás felülvizsgálata, a törvényesség felügyelete csakis a törvényhozás s nem a végrehajtó hatalom feladata lehet. Az előző napi határozat lényegében sértetlen maradt, Dessewffy és Széchenyi fellépése csak annyi változással járt, hogy a felirat szövegezése némileg enyhébb lett. A közgyűlés elhatározta azt is, hogy feliratának szövegét körözni fogja a többi megyében. 22 Az április 15-én kezdődő közgyűlésre - Prónay adminisztrátor várakozásának megfelelően - megérkezett az országgyűlést június 2-ára összehívó királyi leirat. Az országgyűlést sürgető Fáy-féle feliratot így (bár egyesek hangoztatták, hogy egy hónapi késedelem is törvénysértés, egyhavi törvényes felhatalmazás nélkül szedett adó is sérelem) a többség hallgatólagosan az irattárba süllyesztette, majd megkezdődött a követutasítás-tervezet vitája. A bizottság munkálata jórészt változatlan maradt. Dessewffy Aurél minden lényeges pontnál felszólalt és Károlyi György személyében aktív támogatóra talált. 23 Minden siker nélkül támadt Dessewffy általában a követutasítások ellen, mondván, hogy a követek így önállótlanságra vannak kárhoztatva. Az ellenzék nem kért a kormány korrumpáló törekvéseinek kitett követek „önállóságából". Az „új sérelmek"-ről nagy felzúdulás közepette jelentette ki Dessewffy: ezek még csak sérelemnek sem tekinthetők, mivel az országgyűlés egyik háza nem ismerte el a pereket sérelemnek. A bizottság munkálata e döntő ponton nem módosult, az ellenzék kitartott: az országgyűlés első feladata legyen a szólásszabadság, mint a törvényhozás alapja, biztosítása; addig mást az országgyűlés ne tárgyaljon. Hasonlóképpen járt Dessewffy a felségárulási törvényjavaslat tárgyalásakor is: hiába igyekezett a közgyűlést meggyőzni arról, hogy megyei vagy országgyűAz ellenzék számára kellemetlen meglepetés lehetett, hogy a hírneves ellenzéki ügyvéd, Ensel Sándor (az ifjak perében Tormássy védelmét vállalta, de nem láthatta el, mert nem volt hajlandó letenni a bíróság által követelt titoktartási esküt) különbséget tett Wesselényi és Kossuth pere közt. Kossuth nem engedelmeskedett a királyi parancsnak (nem hagyott fel a Töwényhatósági Tudósítások szerkesztésével és terjesztésével) s ezért - szerinte - a királynak jogában állt őt büntetni. - Vö. besúgójelentés: OL Takáts-hagyaték 8219/g. ° Egy besúgó a már csongrádi adminisztrátorrá kinevezett Károlyi nyílt átállását a közgyűlésen taktikai hibának nevezte; fellépése nyomán ugyanis pálfordulása minden jelenlévő előtt világossá vált. A besúgó szerint helyesebb lett volna, ha őrzi „hazafi hírét" s csak később, a megye irányítása során „fedte volna fel kártyáit". - MOLTakáts-hagyaték 8220/f.