Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

az alsótáblai sérelmi feliratot az országgyűlés egésze a magáénak vallja. A főrendek a metternichi megosztó politika engedelmes eszközeiként és mintegy a kormány országgyűlési képviselőiként Wesselényi ügyét nem ismerték el sérelemnek, elhatárolták magukat a nemzeti jogvédelemtől. Gr. Pálffy Fidél - a későbbi gyűlölt kancellár - odáig ment, hogy nemcsak a pert nyilvánította törvényesnek, de az egész Szatmár megyei tisztikart beperelte volna, amiért az nem kezdett rögtön Wesselényi beszéde után büntetőpert. A kormányzat „szakértője", gr. Cziráky Antal országbíró pedig a szólásszabadság szükséges korlátairól elmélkedett: Magyarországon békétlenségre ingerlés folyik, így a korlátokra szükség van, különben - úgymond - nem kerülhetjük el a francia forradalom rémét... Deákéknak a főrendeken kívül az alsótáblai ellenlábasokkal is meg kellett küzdeniük. A Nagy Pál vezette „mérsékeltek" a feszültség mielőbbi feloldását szorgalmazták, s ezért elveket is feláldozó engedményekre hajlottak, így a Wesselényi-per alapjául szolgáló régi és homályos törvények helyett új törvények alkotását s egyben szelídebb alsótáblai feliratot kívántak.

6 Javaslataik lényegében a jogfeladás, a kegyelemkérés felé hatottak. Deák azonban alkotmányos elvek terén nem ismert alkut. Kifejtette: a régi, de hatályos törvények homályosságának elismerése közvetve felmentést ad a törvénytelenül eljáró bíróságnak. Ha a bíróság a „homályos" törvényt egyoldalúan értelmezi, jogosulatlan törvényalkotóvá lép elő. A kegyelmi megoldást még határozottabban vetette el: kegyelmet az kér, aki elismeri bűnösségét. Deák álláspontja - ha nem is zökkenőmentesen

7 - győzött, az alsótáblán sikerült a jogvédelem politikáját állandósítani. Az alsótábla l6-szor küldte át a főrendekhez sérelmi feliratát s a főrendek azt (Széchenyi és még néhány mágnás szavai ellenére) l6-szor utasították vissza. Az ellenzéknél - érthető módon - elszabadultak az indulatok. A nemcsak a korszerű reformokat, de a nemzeti jogok védelmét is elutasító főrendeket többen a nemzet ellenségeinek, a szabadság eltiprói segítőinek nevezték. Az országgyűlés a 17. eredménytelen üzenetváltással, végletekig elkeseredett hangulatban és az alsótábla ünnepélyes - a nemzethez és Európához forduló - nyilatkozatával ért véget: „...a szabad szóllás alkotmányos 6 KLÖMIV 544. 7 Volt pillanat, amikor az ellenzék a bukás szélére került. A kormány hivatalnokai révén ismét gyúrni kezdte a megyéket s azok kezdtek békülékeny pótutasításokat küldeni. így 1835 végére a Nagy Pál javasolta nádori közbenjárás (ez sikere esetén egyenlő lett volna a sérelmi politika feladásával, a jogorvoslat nélküli, elvtelen kibéküléssel, illetve kegyelmi megoldással) az alsótáblán többséget kapott. Ebben része volt Deák taktikai megfontolásainak is. Tudta, hogy a nádor nem vállalja a közvetítést, mert ennek csak a két tábla egyetértése esetén volt helye, s a békülési kísérlet kudarca ismét az energikus jogvédelem politikáját helyezi előtérbe, így is történt. - Vö.: Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 366.