Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
LEVÉLTÁRÜGY
Az önkormányzati levéltárak egyébként a regionális állami levéltárak gyűjtőkörén kívüli iratok átvételéhez is elégtelen kapacitással rendelkeznek. A belső segédletek terén nagy a bizonytalanság. Alapvető szükség lenne szakmai útmutatókra, a levéltári törvény végrehajtási utasítására. Gondoljunk csupán a számítógépes iratkezelésre, az elavult nyilvántartásokra és a bevezetett újakra, a pártiratok problematikájára, fondbesorolási dilemmákra. Nagyon kevés magasabb szintű segédlet születik. Kevés az ismertető leltár és az elmélyült feltáró munkán alapuló egyéb segédlet. A fondjegyzék és a tervezési-statisztikai segédlet nem lehet elegendő. A Nemzetközi Levéltári Tanács iratleírási szabványait pl. mindenképpen alkalmazni kell, amennyiben integrálódni akarunk az EU rendszeréhez a levéltárügyben is. A MOL és az önkormányzati levéltárak ma 276 360 ifm-t őriznek; az évi átvétel mintegy 8-10 000 ifm. Ehhez képest az 1998-ban 2414 ifm-hez készült repertórium kevésnek tűnik. 1996-ban pedig csupán 409 ifm-hez készült repertórium. Az évente középszintre rendezett 5000 ifm is kevés a beszállítások volumenéhez viszonyítva. Örülnünk kell viszont a számítóképes segédletkészítési-rögzítési törekvéseknek. A fondjegyzékek és a terv-stat. segédletek felvitele pozitívum. A számítógépek alkalmazásánál törekedni kell a lehető egységességre, a koordinált fejlesztésekre. E téren az MLE számítástechnikai szekciója úttörő munkát végez, és remélhetőleg egyre eredményesebben. Elgondolkoztatok a létszámadatok is. 1998-ban a MOL-ban és az önkormányzati levéltárakban 329 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott, s mellettük csupán 258 középkáder. Ezen túl 107 vezetőt is regisztrálhattunk. A középkáderek száma feltűnően alacsony, és ez aligha segíti a rendezési és segédletkészítési munka fokozását. Pozitívum, hogy a ma negyvenkét nyilvános magánlevéltár működése egyre szervezettebb. Javulnak a tárolási feltételek - pl. a Református Egyház Zsinati Levéltárában, a Magyar Zsidó Levéltárban, a görögkeleti, unitárius, baptista egyházak levéltáraiban. Ugyanakkor komoly gondokkal terhes a nagy értékű Prímási Levéltár helyzete és nagy gond a pappal nem rendelkező plébániák anyagának sorsa: mielőbb az egyházmegyei levéltárakba kellene ezeket menteni. A technikai feltételek is több helyen javultak, a személyi állomány viszont számos helyen elégtelen. A magyar levéltárügy gyenge pontja az állományvédelem. Itt bizony több évtizedes a lemaradás. Az MLE 1997-ben Albrechtné Kunszeri Gabriella és munkatársai segítségével részletes adatlapos felmérést végzett. Az összegezett kép nem adott okot nyugalomra. A levéltári épületek átlagos életkora száz év, a karbantartások hiányosak, a nyílászárók többsége hibás, a raktárak többsége telített. Állandó klíma mindössze négy helyen van. Számos raktárban veszélyes értékű a légnedvesség és a páratartalom. Sok a penészes és fertőzött irat. Folyamatos és tervszerű takarítás kevés levéltárban van. Az UV-