Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

A magyar levéltárügy jelenéről* Minden szakterület, így a levéltárügy számára is alapvető a törvényes jogi szabályozottság milyensége. Azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltás után elengedhetetlen új jogszabályok kiadása elkezdődött, számos pozitív elemmel, amelyekre építeni lehet, ám még sok és kitartó munkára lesz szükség mind a szakmai egyesületek, szervezetek, mind a kormányzat és a szaktárca illetékesei részéről, ha el akarjuk érni szakmánk és a nemzeti kulturális örökség őrizetünkbe és kezelésünkbe utalt pótolhatatlan értékű részével kapcsolatban a megelégedettségre okot adó konszenzust. Az 1988 után többszöri nekifutásra 1994-ben célegyenesbe jutott új levéltári törvény előkészítése során szerencsére az MLE és az ÖLT teljes összhangban alakította ki és képviselte a különböző szintű fórumokon, végül a parlamenti bizottság és az illetékes miniszter előtt is álláspontját. így sikerült is néhány fontos eredményt elérni és bevinni az 1995:LXVI. törvénybe. így: a miniszter nem engedélyezheti korlátlanul (a törvényes idő leteltével) köziratok irattárban tartását (ezt csak egyszer teheti meg). A védetté nyilvánítást levéltárak is kezdeményezhetik. Az iratkezelési szabályzatok, illetve irattári tervek, mintaszabályzatok esetén az illetékes levéltárak egyetértési jogot gyakorolhatnak (a kormányzat által készített, a tárcákra érvényes egységes szabályzatok kivételével, ahol csak véleményezési joga van a MOL-nak). Súlyos és meghatározó kérdésekben nem sikerült viszont véleményünknek érvényt szerezni: 1995 óta várat magára a részletes végrehajtási rendelet - szakmánk egyértelmű kárára. Szép és fontos az önkormányzatiság, a szubszidiaritás, de esetünkben, a nemzeti kultúrkincs kezelésekor ez nem jelentheti a gyűjtőterületi, őrzési, rendezési, nyilvántartási stb. munkák helyi viszonyok szerinti ötletszerűségét. A végrehajtási rendelet hiánya pótolhatatlan értékeket veszélyeztet. Hiányzik a törvény végrehajtásával (végrehajthatóságával) kapcsolatos garancia, a megfelelő szintű finanszírozás biztosítása. Hiába érveltünk azzal, hogy az 1969. évi tvr. - számos pozitív hatása mellett - részben ott siklott félre, hogy a levéltárak előírt működési, technikai kondíciójának kellő anyagi alapjai hiányoztak. Ma is hiányoznak, s ez azt jelenti, hogy a fenntartók számára előírt működtetési feltételek jelentős része biztosíthatatlan. Jó lenne egyszer eljutni oda, hogy a kihirdetett törvény nem csak deklaratív, hanem teljes' Elhangzott Gyulán, 2000-ben, az MLE vándorgyűlésén