Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
LEVÉLTÁRÜGY
- azonos lenne a szocialista országokban bevált kategóriákkal, azaz az elsőből minden szerv adna át levéltárnak anyagot (persze a szervek jellegéből adódóan más-más arányban), míg a másodikba sorolt szerveknél elegendő lenne a mintavétel/ 1 Elsősorban az általános iskolákra, illetve ipari és kereskedelmi szövetkezetekre gondolunk itt. (Megjegyzendő: a LOK, illetve a LIG 1957-1960-ban már lépéseket tett a fondképzők kategorizálására; módszertani útmutató s annak nyomán levéltári szervjegyzékek készültek - az útmutatók azonban részint elévültek, jórészt pedig elfelejtődtek, amit jelez a levéltárak szervnyilvántartásának jelenlegi, egységet éppen nem mutató állapota.) Utaljunk itt arra is, hogy véleményünk szerint a területi, helyi államigazgatási szakszervek (XXIV) zömét (amennyiben beszámolóikat, jelentéseiket központi felügyeleti irányító szervüknél megőriztetnénk) a III. kategóriába lehetne sorolni, azaz az értékminimum alatti szervek közé. Itt is a helytörténetírás szempontja döntött - legalábbis javaslatunk szintjén - az értékhatár fölé sorolás mellett. A véleményem szerint egyértelműen III. kategóriába sorolandó, azaz történeti értéket nem „termelő" szervek (a teljesség igénye nélkül) a következők: megyei szint alatti tűzoltóságok, kerületi erdőfelügyelőségek körzeti részlegei, hatósági gépjárművizsgáló állomások, postaigazgatóságok megyei üzemei, MÁV területi igazgatóságok üzemfőnökségei, MNB, OTP, ÁB megyei szint alatti részlegei, városi illetékhivatalok, megyei költségvetési elszámoló hivatalok, megyei parancsnokságok alatti vámhivatalok, megyei és városi kórházak és megyei egészségügyi intézetek szintje alatti minden egészségügyi szerv, minden megyei szint alatti könyvtár, művelődési otthon, bölcsődék és óvodák, egyesületek és testületek megyei szint alatti szervezetei, a vállalatok gyáregységei, kihelyezett részlegei, telepei, lerakatai, áruházak, mindenféle kereskedelmi-szolgáltató üzletek, egységek, autójavító, illetve Patyolat-vállalatok, lakásszövetkezetek. A fondképzők értékelésén túl a történeti értékű iratok listáinak kidolgozásában a többi szocialista országban is csak a tapogatózásnál s az első, kezdeti eredményeknél tartanak. A Szovjetunióban a '70-es évek elején készen állt egy 1200 tételt tartalmazó lista, amely minden differenciáltság nélkül, az ország összes értékminimum feletti szervénél alkalmazandó volt, s ebben a formában nyilván nem jelenthetett végeredményt. 7 Az NDK-ban már ágazati iratkatalógusok készültek, s talán mostanában alakítják ki a szervtípusonkénti katalógusokat. Másutt sem járnak - tudtunkkal - előbbre. így jegyzékünk, 6 A szervek kategorizálásánál figyelembe vettem az UMKL Módszertani Osztályának munkatársa, Pálmány Béla 198l-es elemzését és javaslatait. 7 Schneider Miklós: Kísérlet a Szovjetunióban a selejtezési ügykörjegyzékek tipizálására. Levéltári Szemle, 1973/275.
