Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

Iratkezelés A vállalati iratkezelés, irattározás az államosítások után Az államosítások, tehát 1948 utáni vállalati iratanyag zöme jelenleg a vállalatoknál van, csak elenyésző részét vettük eddig levéltári őrizetbe, szemben a minisztériumok iratanyagával, melyet néhány kivétellel minimum 1960-ig, de több esetben 1968-ig, sőt tovább is már levéltárban őrzünk és kezelünk. A vállalati fondok esetében tehát a levéltárak feladatai főként a gyűjtőterületen jelentkeznek, az iratkezelés és irattározás felügyeletében, az iratkezelési szabályzatok (és irattári tervek) betartásának ellenőrzésében, az irattáranként összegyűlő nagy mennyiségű iratanyag selejtezésében, rendeztetésében. Az alábbiakban az e feladatkör ellátása során szerzett tapasztalatainkat igyekszem röviden összegezni. A szocialista szektor uralkodóvá válását az iparban hamarosan (1950) követte az egységes állami levéltári fond elvének jogszabályi rögzítése. A levéltár jogot kapott arra, hogy minden fondképző iratselejtezését ellenőrizze. A minisztériumok a teljes ágazatukra érvényes selejtezési ügykörjegyzékeket adtak ki, melyek segíteni voltak hivatottak az alárendelt igazgatási szervek és vállalatok saját ügykörjegyzékének összeállítását. Az indulás tehát papíron ígéretes volt. Azonban már kezdetben súlyos problémák is jelentkeztek. így: - közvetlenül az államosítás után az ügykezelésben teljesen járatlan munkatársak kerültek a vállalatok adminisztratív személyi állományába; - megindult a gyakori átszervezések, vállalati összevonások láncolata, mely gyakran az iratanyag mozgatásával járt együtt; - általános jelszóvá vált a bürokrácia elleni harc, anélkül azonban, hogy a bürokrácia lényegét tisztázták volna; így a harc nem egyszer az iratkezelés, és egyáltalán az írásbeli ügyvitel lebecsüléséhez vezetett, melynek káros hatása máig kísért egyes vezetők tudatában; - a takarékosság jegyében egymást követték a papírgyűjtési kampányok, melyeknek számtalan történeti értékű irat, irategyüttes esett áldozatául; - a levéltárosok főként a középkori iratanyaghoz, az újabb iratanyagból pedig a közigazgatási jellegűhöz értettek. Érthető módon, hiszen a tőkés korszakban fel sem merült a vállalati iratanyag levéltári számbavételének, ellenőrzésének, átvételének feladata. 1948-tól nagy változás történt a vállalatok jogállásában is. Teljesen önálló, autonóm tőkés egységekből (bár ezt az önállóságot a felszabadulás utáni kötött gazdálkodás, a munkáspártok, főként a Kommunista Párt befolyásával