Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

hangon - köteles a törvényt követni, nemhogy egy megye vezetője... Az adminisztrátor kénytelen volt visszatáncolni. A Bécs-pártiak egyik különösen utált, igen korrupt alvezére Lehoczky Menyhért szolgabíró volt, akivel a reformpárt folyamatos harcot vívott, s aki a visszaélések sorát követte el. Nos, ezt a Lehoczkyt Kazinczy Gábor az 1843. szeptemberi tisztújításnál támogatta újraválasztásában, mivel a testvére alispánná választását 200 forinttal megtámogatta. Hamar megbánta és társaitól elnézést kért, de többen - bár megbocsátottak - korábbi hitüket elvesztették Kazinczyban, aki ugyanakkor 1843-ban is, később is kiemelkedő harcosa, kiváló szónok kortesvezére volt a reformellenzéknek; a ballépés azonban megtörtént. Az elindított perek lassan folydogáltak, a megye időnként tiltakozott a kinevezett bíróság ellen, szabotálta az ügy vitelét, keményen sérelmezte feliratok sorában a katonai asszisztencia melletti jogsértéseket. Végül 1843 folyamán - közelgett az országgyűlés és Bécs csendesíteni kívánta a jogvédő sérelmi politikát - Lónyayt, Kazinczyt és a többieket is felmentették a vádak alól. A megye néhányszor kegyelmet is kért számukra, amit Kazinczy elutasított: ők - mint mondták - kegyelmet csak Istennél keresnek...

42 A soknemzetiségű Magyarországon a reformkori, polgári átalakulásért folyó küzdelmet át- és átszőtte, egyre több konfliktussal és tragédiát sejtetően a nemzetiségi kérdés. Kazinczy igen fiatalon, a '30-as évek végén - említettük, hogy Késmárkon és Eperjesen is tanult - már érzékelte a nagy veszélyt: „Véleményem szerint mi szerencsétlenek vagyunk! Szédítő toronytetőn alusszuk biztos tudatlanságban lázas holdkórálmaink, s még a baráti intés is csak arra szolgálhat, hogy lebukjunk..."

43 Bodolay Géza szerint Kazinczy Gábor azon kevesek egyike volt, akik türelmet és megértést tanúsítottak a nemzetiségekkel szemben.

41 Kazinczy felfigyelt arra, hogy irodalmunk milyen kevés hazai németet, szlovákot stb. szerepeltet: alig ismerjük a Felvidéket, elutasítjuk - írta - a tót népet, pedig „ugyanazon kebelen nyugvánk, ugyanazon emlőkről vevénk az élet tápvérét".

4=1 A negyvenes években nagy a fordulat e téren Kazinczynál. Mint sok liberális-reformer társa, nem tudta jól feldolgozni azt, hogy a bécsi abszolutizmus elleni és a polgári átalakulásért, nemzeti álla42

A botrányos alispánválasztásáról: Z. Közgy. 1839. november 14/1544., MOL Infprot. 1839-77/14. A fejleményekről, a királyi biztos kirendeléséről: MOL Infprot., 1839-78/38., 79/ 6., 1840-4/14. Z. Közgy., 1840. január 15/1., január 17/8. Az 1840. augusztusi közgyűlésről: Z. Közgy., 1840. augusztus 4/1250-59., augusztus 6-7/1260-1317.; MOL Infprot., 1840-40/ 16. (itt idézik hosszan Kossuth szavait is). Az 1841. augusztusi közgyűlésről: MOL Infprot., 1841-69/7. A perek befejezése: Z. Közgy., 1843. április 277587-88., június 1/880., december 1/1899. és Lónyay Menyhért levele Lónyay Alberthez. 1843. november 11., MOL Lónyay III. Albert iratai - 1. t. 43 Farkas: i. m. 90. 44 Bodolay: i. m. 34. '^Farkas: i. m. 191.