Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

zékkel: Kossuth nagy hatású Pesti Hírlapjában több tucat beszámolója, tudósítása, elemzése jelent meg. Mint reformer társainak legjobbjai, ő is észrevette és elítélte a feudális megyei élet igazságtalanságait. Megírta az esetet, hogy amikor egy béres szekerével nem tudott gyorsan letérni egy nemes úr hintója elől, másnap lefogták és a megyei esküdt előtt 12 botot kapott. Kazinczy Gábor tett panaszt az ügyben, mire az illetékes szolgabíró kiszállt és megtudván, hogy a bérest már elzavarta gazdája, így szólt: szerencséje, mert azért jöttem, hogy még 24 botot kapjon.

32 A jogfosztott adózók, jobbágyok és zsellérek sorsát a jogkiterjesztés igényével szemlélte és számos alkalommal hangot adott liberális véleményének. Első Pesti Hírlaffoeli írásaiban (1841. február) a felföldi aggasztó állapotokról szólt: a kemény tél miatt a folyók mélyen befagytak, nagy árvíz lehet az amúgy is ínséges, nyomorult vidéken, odalesznek az utak, hidak s ezért - írta - ideje lenne már nem csak az agyonterhelt adózóktól várni segítséget. Elítélte azt, hogy a nehéz időkben a nemes urak szalonokban farsangolnak, kártyáznak.

33 Kossuth, aki 1828-1829-ben részt vett az országos összeírás zempléni munkáiban és így alapos ismerője volt az ottani helyzetnek,

34 Kazinczy cikkei nyomán maga is találó jegyzetet írt „a felső magyarországi nyomorult népről": „Valóban szegény nép ez, s midőn az emberszerető vándor a Beszkéd [Beszkidek] bérczeiről nézi ezen isten képére teremtett szerencsétlen felebarátait, kiknek az égalj zordonságán s föld terméketlenségén kívül még baromi tudatlanság is osztályrészül jutott, ... sok dolga lesz ezen kietlenségben egy emberszerető s ezen nyomorultakat megvetett alacsonyságukból felemelni akaró s ügyekező Herculesnek."

35 - A nehezen átvészelt 184l-1842-es év után 1844-1845 ismét árvizeket, marhavészt, igen gyenge termést hozott; megesett nemegyszer, hogy a marhákkal a házak nád-, illetve szalmatetejét etették fel... Kazinczy megdöbbenve ír már 1841-ben a megyei nemesség és a közülük kikerülő megyei hivatalnokok tétlenségéről: még a gabonából való pálinkafőzést sem tiltották be az éhínség idején, mivel az jelentős birtokos nemesi bevételforrás volt. Az ínség elhozta a bűnbakkeresés igazságtalanságait is: Kazinczy „borzadva" említi, hogy egyes zsidó kereskedők vétkei miatt „egy egész fajt" kívánnak Zemplénben büntetni népnyúzás vádjával. Neki is része volt abban, hogy a következő közgyűlés már felhagyott e vádaskodással.

36 «PH 1841/48. W

PH 1841/17. és 19. 1841 júniusában is epés cikket írt a szegény Felföld „fővárosában", Homonnán szórakozó, zenélő, kártyázó, amatőr színielőadásokat rendező nemesekről. Uo. 48. 14 Ismert egy értekezés töredéke is: Értekezés az éhségmentő intézetekről. 1828. n. n. In: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos ifjúkori iratok és Törvényhatósági Tudósítások (Kossuth Lajos Összes Munkái VI.). Budapest, 1966. 172-184. 35 PH 1841/22. *Uo. 1841/76., 83. 1844-45/464-466.