Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

1847 végétől a zalai közgyűléseken is ritkán vett részt. A követséget az új országgyűlésen sem vállalta, s mivel Zala eltörölte a követutasításokat, nem sok értelmét látta az utazásnak. Magányát Batthyány Lajos 1848. március 14-i levele törte meg. Batthyány Pozsonyba hívta számos képviselő aláírásával, s Deák csomagolt, indult. 20-án ért Pozsonyba. A törvények jó része már készen állt, azokon nem volt módja változtatni. A felelős minisztériumról szóló törvény megalkotásában viszont már aktív és jeles részt vett. Április 10-én érkezett meg igazságügy-miniszteri kinevezése Bécsből. Miniszterként kiváló munkatársai voltak: Ghyczy Kálmán, Bónis Samu, Nagy Károly, Szalay László, Tóth Lőrinc - valamennyien a reformkor kiválóságai. Deák miniszterként előkészíttette a büntető törvénykönyv tervezetét. Túl sok dolga ezzel nem volt, inkább csak le kellett porolnia az elsőrendű, 1843-as munkálatot. A forradalom és szabadságharc azonban megakadályozta a nagyszerű munka kodifikálását. A sajtóvétségek ügyében viszont sikerült törvényesíteni az esküdtszéket. 1848. március végén minisztertársaival együtt alkudozott Bécsben és része volt abban, hogy az áprilisi törvényeket - hosszú huzavona után - a király szentesítette. Augusztus végén Batthyány társaságában megint Bécsben tárgyalt. Az uralkodó nem fogadta őket, s végül Latour hadügyminiszternél kötöttek ki, aki kimondta azt, amit már Deák régen sejtett: a magyar kormány adja fel az áprilisi törvényeket, s akkor ők rendet csinálnak a Délvidéken, azaz ott, ahol éppen Bécs idézte elő a szerbek fegyveres lázadását a magyar kormány ellen. Míg Bécsben tárgyaltak, őket megkerülve érkezett Pestre a leirat, mely érvénytelenítette az áprilisi törvényeket, s a hadügyet, pénzügyet felségjognak nyilvánította. Szeptember 10-én a kormánnyal együtt Deák is lemondott, majd a későbbi új Batthyány-kormányban már nem vállalt szerepet, mint ahogy a miniszteri bizottmányban, majd az Országos Honvédelmi Bizottmányban sem. Ez már a forradalom és önvédő harc ideje. A jogfosztó leiratra a választ viszont még Deák adta meg a kormány nevében. Kiállt az áprilisi, az uralkodó által szentesített törvények mellett, és leszögezte: amíg idegen katonai erő van az országban (a szerb felkelőkre és a betörő Jellasicsra utalt), addig nincs miről tárgyalni. Egyébként pár nappal korábban Deák delegációt vezetett az ausztriai parlamenthez, ám ott megdöbbenésükre nem is fogadták őket, főként a cseh képviselők miatt. Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a Lajtán túli liberálisok, polgári politikusok is jórészt ellene voltak az önálló magyar kormánynak. December 31-én az országgyűlés Debrecenbe költözött. Deák tagja lett a Windischgraetzhez induló küldöttségnek. Batthyányi egyáltalán nem, Deákot is csak magánemberként fogadta Windischgraetz. Deák akkor mehetett volna csak vissza Debrecenbe, ha szavát adja, hogy lemondatja Kossuthot.