Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

pusztító politikájának bizony többnyire kiszolgálói lettek a nemzetiségi vezetők. A Horvát Nemzeti Párt mindenben élvezte Bécs segítségét, s így következtek sorra a véres zágrábi közgyűlések, tisztújítások, a magyarok kiverése, stb. Érlelődött az 1848-as tragédia. A reformmozgalom első számú magvetője, Széchenyi, aki polgárosodást akart, de a modernizálódó, reformer arisztokraták, azaz egy szűk elit vezetésével, hangsúlyozottan birodalmi keretben gondolkodva s megérezve a birodalom válságát, a nemzetiségek felőli veszélyt, a könnyen népmozgalomba, forradalomba fejlődhető konfliktusokat, kezdettől, szinte misztikus méretű ellenszenvvel nézte Kossuth politikai pályáját. Úgy vélte, Kossuth lerombol mindent, amit ő lassan, céltudatos küzdelemmel épített. Kossuthot a hivatottak körén túlról érkezőnek - olyannak, kinek nincs vesztenivalója tartotta. Ötletszerű rögtönzőnek, felelőtlen politikai gyújtogatónak, a valamit bírók elleni lázítónak tekintette, aki egyébként önérzetesen vissza is vágott, ha szükségét érezte. 1841 februárjában pl. megüzente a Pesti Hírlap hasábjain Széchenyinek: „...általok, ha nekik tetszik, nélkülök, sőt ellenök, ha kell."

19 Alig 40 szám jelent meg a Hírlapból, s már készen állt Széchenyi vitairata, a Kelet népe. Ebben Kossuth céljait jónak, eszközeit, modorát elvetendőnek, politikáját inkább érzelminek, mint elvinek és ésszerűnek látta. Széchenyi csak a szokásos fórumokon (megyei közgyűlés, országgyűlés) akart politizálni így Kossuth fokozatosan kialakuló széles bázisú politikáját forradalmi célúnak vélte - s azért is bűnösnek, mert - úgymond - Bécs az 1840-es amnesztia, a kompromisszum után támogatja a reformokat, s így Kossuth agitációja káros. Bizony Széchenyi eljutott odáig, hogy talán tréfásan, de megemlítette Bécsben: Kossuthot utilizálni kell vagy felakasztani. Kossuth válaszcikkeiben szerencsének nevezte azt, hogy Széchenyi nem az elveket, hanem csak a modort támadta. A nemzetek sorsát törvények határozzák meg s nem egyesek, így Széchenyi túlértékeli az ő szerepét. Széchenyi kegyelemből remél reformokat, ő jogokat követel. Széchenyi sem mellőzte az érzelmeket - folytatta Kossuth, s hozzátette: ha ő győz a vitában, sírni fog győzelme felett, hiszen semmirekellő lenne, ha örömére szolgálna port-szemetet szórni a megbotlott óriásra. A tisztelettudó és szerény modor eleve Kossuth mellé állította az olvasók rokonszenvét. Néha nehéz elfogadni azt (írta másutt Kossuth), hogy az igazság alulról is jöhet. Igaz ügyekben nem árt a nép tetszését elnyerni, mert a nép el van nélkülünk, de mi aligha a nép nélkül. A reformellenzékiek zöme Kossuth mellé állt. Deák kijelentette, hogy Széchenyi vádjaival akaratlanul is igazolta a Kossuthot korábban sújtó kormányzati terrort. Fáy András nem látott a Pesti Hírlapban „vörös fonalat". Eötvös is úgy látta, ész és szív egy lehet a politikában. Wesselényi Széchenyi támadását merényletnek ne19 „Hivatás" - Pesti Hírlap, 1841/14.