Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
Az országgyűlés törvényes határideje közeledett, így Bécsnek cselekednie kellett. Mindenekelőtt az elkerülhetetlen személyi konzekvenciák levonásához fogott. Az 1838. december 4-i államkonferencia ülésén „saját kérésére" nyugdíjazták Pálffy Fidélt, mintegy engedményt téve a közvéleménynek és deklarálandó a változtatás szándékát. Helyére a terrorkurzusban nem kompromittált alkancellár, Mailáth Antal gróf* lépett, Bedekovich Lajost pedig alkancellárrá nevezték ki. Az utóbbi kinevezés rögtön megkérdőjelezte a változás milyenségét, hiszen egyértelmű gesztus volt a magyar nemzeti mozgalommal mindinkább összekülönböző horvát nemzeti mozgalom címére. 9 A kormányzat 1838 végén kezdte meg a közelgő országgyűlés közvetlen előkészületeit, az országgyűlési politika kialakítását célzó munkálatokat. Felkért és kéretlen tanácsadókban nem volt hiány, hiszen az ókonzervatívoktól az újkonzervatívokig mindenki érezte: ha a kormány a várható éles összecsapásból sikerrel akar kikerülni, meg kell újulnia. Cziráky Antal országbírót Metternich már november 23-án felrendelte Bécsbe; tárgyalásaik után Cziráky Pestről írásban foglalta össze helyzetértékelését. 10 A memorandumból a liberalizmus terjedése, a tekintélyuralom megingása miatt elkeseredett, de érdemi javaslatokra képtelen, ugyanakkor vagy éppen ezért agresszív ókonzervatív arisztokrata hangja csendül ki. Magyarországot - írta - a demokratikus láz, felizgatott szenvedélyek, a tekintély és a királyi jogok elleni, pártszellemtől fűtött izgatás áradatként fenyegeti. A kormánynak addig kell gátakról gondoskodnia, amíg lehet, különben bekövetkezik a „tragédia": az ész és jog ellen a képzetlen nyers tömeg despotizmusa (Cziráky leplezetlen gyűlölettel ír a „tömeg" fogalmába beleértett köznemesikisnemesi ellenzékről: „százezernyi nemes - proletár rabló"-nak nevezte). Cziráky számára megfoghatatlan volt, hogy az enyhe, törvényes alapokon álló kormány (!), rendezett jogi élet, jólét és rend közepette hogyan támadhatott általános izgatottság. Az országban - Cziráky szerint - nyílt háború dúl a demokrata és arisztokrata elem közt, a kinevezett főispánok a megyékben elvesztették tekintélyüket. A „visszaélések" az országgyűlésen is elharapóztak: az alsótáblán a nem hivatalos, törvényekben nem ismert s korábban csak H Mailáth feltétel nélkül lojális kormányférfi volt, aki azonban - úgy tűnik - nem volt közömbös a konzervatív reformgondolattal szemben. Zempléni főispánként már a pályakezdő Kossuthban felismerte a nagy ellenfelet, s rendszeresen denunciálta Bécsben. Az ellenzék műveltnek és jó képességűnek, tehát veszélyesnek tartotta és kissé félt tőle. (MOL Takátshagyaték, 8210. (1838. december 24-i pesti besúgó jelentés.) 9 Pesten nyílt titok volt, hogy hamarosan újabb személyi változások lesznek; egyesek állítólag - odáig mentek, hogy a folyó politikai perekben felmentést vártak, mivel - úgymond - Bécsnek katona és adó kell, s ezért keresnie kell az ellenzék „kegyeit". 10 Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez (1808-1860). I—II. Bp. 1943. I. 323.
