Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
1814-1817 közt aztán következett a tragédiák sorozata. Az akkori emberi emlékezetet meghaladó számú és mértékű csapás sújtotta vidékünk, de az egész ország, sőt a szomszéd országok lakosait is. Az 1814-es súlyos árvizeket az 1815. június 21-i nagy jégeső követte. (Csak Csabán 147 jobbágytelken, azaz kb. 8000 kishold területen pusztított! Ez 197 ezer pfrt összkárt jelentett akkor, amikor egy jó házat lehetett 1000 pfrt-on kapni...). 1815 decemberében komoly árvíz következett (dec. 28-án az erdélyi második magyar vadászezred pl. veszteségeket szenvedett a megáradt Körösön való átkeléskor Csaba-Békés között). Az őszi vetésekből csak a folyóktól távoli településeken maradt meg valamennyi. Számos helyen a szőlők is kipusztultak. A sorozatos árvizek elmosták és járhatatlanná tették az utakat és tönkretették sok helyütt a töltéseket is. Elpusztított a víz rengeteg terményt, házak sorait döntötte le. De csak ezután zúdult a környékre az igazi sorscsapás: 1816. január 29-én éjjel félelmetes jeges fergeteg tombolt, óriási pusztulást okozva az állatállományban, főként a ridegen, csak pusztai karámokban tartott juhállományban. Az orkán az emberi életet sem kímélte: az ítéletidőben többen is megfagytak. Az orkán miatt a folyók hatalmas hullámokat vetettek, rontva-zúzva a hidakat és partokat, töltéseket. Ha megnézzük a kimutatást, amely az 1815. decemberi árvíz és az 1816. január 29-i jeges förgeteg pusztításait, illetve a megelőző egy-két év árvízi kártételeit összegzi, döbbenetes kép áll előttünk. A hárommillió pfrt-ot meghaladó összes kárról csak annyit, hogy az ország évi teljes állami adója volt közel akkora summa! (A csabai evangélikus nagytemplom értéke 100-150 ezer pfrt-ot tett ki - a város az elszenvedett 582 ezer pfrt-os kárösszegből háromszor-négyszer is felépíthette volna...) 26 ember lelte halálát a dühöngő elemek miatt; az elpusztult 2298 szarvasmarha, 1218 ló mellett különös figyelmet érdemel a megyei juhállomány vesztesége: 92 251 db! 15 híd és 24 középület (köztük templomok) dőltek össze, rongálódtak meg. A lélekszámot figyelembe véve a legsúlyosabb veszteségeket Endrőd, Gyoma, Tárcsa és Komlós lakói szenvedték el. A nagyságrendet illetően viszont a települések közt Csaba volt az első 582 ezres kárösszegével (Csaba volt már akkor is a megye legnépesebb települése - 16 ezres lakossággal; Békés követte 13 ezerrel, míg Gyula és Szarvas nem érték el a 13 ezret, 12-13 ezer közti népességük volt; az említett, súlyosan károsult helységek közt Endrődnek és Gyomának is 4800 körüli, Tárcsának 2800 főnyi lakossága volt, Komlósnak 5400). A legtöbb ökröt a magyargyulaiak vesztették el, feltűnő az, hogy a németgyulaiaknál nagyságrenddel kevesebb ökör pusztult el: ebben szerepe lehetett a németvárosi svábok sokkal jobb istállóinak, vagy annak, hogy a magyarvárosiaknak sok állata a csorvási pusztán volt, ahol még jobban dühöngött a vihar.
