Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
A kormányzat előkészületei az 1839^1840-es országgyűlésre 1838 folyamán a bécsi kormányzat számára fokozatosan világossá vált, hogy magyarországi politikáján módosítani kell. A törvénytelen perekkel, Kossuth, Wesselényi, az országgyűlési ifjak és a több mint húsz megyei ellenzéki politikus perbe fogásával nem érte el célját. A Ferenc császár halála után döntő pozícióba jutó főhercegek (Ferenc Károly, Lajos) és politikusok (Metternich, Kolowrat) szűk körének látnia kellett, hogy a magyar ellenzék 1836-1837 folyamán nem semmisült meg, sőt a jogvédelem talaján egységesebb és szilárdabb, mint a törvénysértések előtt. A megkezdett út folytatása kormányzati szempontból így éppen az Európa figyelő tekintete miatt annyira áhított belső stabilitás látszatának megőrzését is kérdésessé tehette. 1 Az adott helyzetben, még inkább a nyílt erőszak fokozása esetén könnyen megtörténhetett, hogy a magyar országgyűlés - amennyiben nem kap a kormány és a bíróság presztízsét csökkentő jogorvoslatot - nem szavazza meg sem az adót, sem az újoncállítást, amire Bécs csak leplezetlen és következményeiben alig felmérhető hatású katonai diktatúrával válaszolhatott. Metternichék a politikai pereket eleve át nem gondoltán, határozatlan, kapkodó, erőtlen és reális koncepciót nem tartalmazó politikájuk ideges improvizációjaként kezdték - s ez most visszaütött. A katonai beavatkozást először ki akarták provokáltatni, majd a csupán jogi érvekkel küzdő ellenzék láttán visszahátráltak. A kül- és belpolitikai célszerűség tehát, melynek a kormányzat kamarillán kívül álló, de figyelmen kívül nem hagyható személyiségei hangot is adtak, visszatérést követelt az alkotmányos formákat betartó politikához. így József nádor - a király utáni legfőbb magyar közjogi méltóság viselője - több ponton nem osztotta a Metternich-Pálffy-Cziráky-vonalvezetés nézeteit. 2 Év1 A Habsburg Birodalom az 1830-as évek elejétől egyre inkább akcióképtelen lett a nemzetközi porondon. A keleti válság éleződött, s háborús helyzet érlelődött - miközben a birodalom államháztartási gyengélkedése miatt passzivitásba kényszerülve útban volt a másodrendű hatalom státusa felé. Bécs magyarországi politikájának esetleges látványos csődje csak tovább rontotta volna a birodalom európai megítélését. Vö. Gergely András: A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830-1840). Magyarország története 1790-1848. (Magyarország története V) Főszerk. Mérei Gyula. Bp. 1980. - Megemlítendő, hogy a nádor már 1810-ben a birodalmat Magyarország alkotmányosságát alapul véve javasolta reformálni s egyúttal a birodalom súlypontját is hajlamos lett volna Magyarországra helyezni át. (Wertheimer Eduard: József nádor eszméi Magyarország és Ausztria regenerálásáról 1810-ben. Budapesti Szemle, 1881. 102.)
