Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
dőt, boltost jelzett összesen; 86 azaz, itt is számolnunk: kell tetemes alulregisztráltsággal, még ha az összes kereskedő száma így sem volt számottevő: 30-nál több nemigen volt. A kereskedők kapcsán essék pár szó a csabai zsidókról is. 1781-ben Békés megye jelentése szerint az egész megyében mindössze egy zsidó élt, Váriban, aki a pálinkafőzőt bérelte, ám - a jelentés szerint - ő is elmenni készült árendája lejártával. Csak érdekességként említjük meg, hogy ez a zsidó bérlő türelmi taxáját a simándi (Arad megye) hitközség útján fizette. Békés megye álláspontja akkor az volt: a zsidók bőrökkel kereskedhetnek, de az országos vásárokon túl nem árulhatnak olyan cikkeket, amelyeket a bolti taxát fizető „görög" boltosok árultak; ez annyit jelentett, hogy a megyében hivatalosan a zsidók nem telepedhettek meg, nem vehettek házat, s így hazátlan zsellérként kerültek be - ha bekerültek egyáltalán - az adó- és más összeírásokba. 87 A görög boltosok folyvást panaszkodtak, a XVIII. sz. végén főként a pesti „szekeres" zsidókra, akik folyamatosan kereskedtek az ő monopolcikkeikkel is. A közgyűlés ismételten eltiltotta ezt, de aligha sok sikerrel; ha a zsidó, aki házhoz ment portékájával, olcsóbban is árulta ugyanazt, a csabai paraszt nemigen firtatta, hogy ki az eladó... Egyébként a közgyűlés is engedélyezte a házalást, de csak ott, ahol bolt nem volt. 88 A közgyűlés és a gyulai uradalom tiltotta a zsidók betelepülését, a kétegyházi uradalom azonban a megyének sem engedelmeskedett: 1782-ben Váriban már külön zsidó bíró tevékenykedett! 89 II. József engedélyezte, hogy a zsidók földet műveljenek, kamarai vagy egyházi földeken megtelepedjenek. Sőt három évig, amíg beletanultak a földművelésbe, keresztény cselédet is tarthattak. 90 Megyénkben és Csabán is azonban csak az 1830-1840-es években látunk egy-két példát arra, hogy zsidó jobbágytelket, úrbéres földet szerzett. A diszkrimináció áttörését, az élet és a rendeletek különbözőségét jelzi, hogy 1802-ben a csabai boltosok panaszkodtak: „idegen, vidéki" zsidók lerakatokat tartanak Csabán, és folytonosan árusítanak ún. bolti cikkeket is. Érdekes, hogy az úriszék úgy foglalt állást - enyhítve a megyei közgyűlés említett szigorán -, hogy a házalás engedélyezett, csak a lerakattartás nem... (a közgyűlés a bolti cikkekkel való kereskedést szigorúan tiltotta ott, ahol taxás bolt létezett.) 91 m L. Erdei Aranka: A nem paraszti rétegek, a polgárosodás kezdetei 1848 előtt. In: Békéscsaba története. Szerk. Jankovich B. Dénes és Erdmann Gyula. Békéscsaba, 1991. 769-796. m Közgyűlési határozat 1743: a betelepülés tilos - vö. Haán: Békés vármegye... i. .m. I. 57. ™ Vö. Haán: Regeszták... i. m. BRMTÉ X. 112. 89 Karácsonyi János: Békés vármegye története. Gyula, 1896. I. 398. 90 BML Bcs. ir. - a/2. - Kurrensek, 1787. márc. 91 Uo. - a/7-372. - Úriszéki jkv. 1802. dec. 14/33.
