Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
legnagyobb szeszgyára volt, 65 ezer pfrt tőkével; a tőkeerőben következő a kisjenői volt 60 ezerrel. A másik csabai gőzgép (20 lóerős) a kétemeletes, négyköves, fafűtéses gőzmalomban dolgozott. 63 Valószínű, hogy az utóbbi két kisebb gyár már 1849 után létesült, de az alapvetés 1848 előttre nyúlt vissza. Említsük meg az iparágak sorában a téglaégetést és vályogvetést is. A parasztok és zsellérek zöme a vályogot maga vetette, ezerdarabonként 20 kr. uradalmi taxa fejében, míg a tégla vetés és -égetés már szakma volt, amely az igényesebb vevőket elégítette ki. Az égetést általában bérlő végezte, ezerdarabonként egy frt illeték fejében. Voltak lakosok, akik maguk égették a téglát is M A pálinkafőzés - az említett szeszgyárak előtt és részint után is - inkább háziipari szintű volt. A szőlősgazdák-zsellérek egy része törkölyfőzésből is igyekezett többletbevételhez jutni. Az évi két frt uradalmi taxa fejében működtetett kazánok száma 1772-ben kettő, míg 1847-ben már 81 volt. 65 A háziiparnál maradva: a fő háziipari ág Csabán a szövés-fonás volt. Az asszonyok mindig is végezték ezt a kiegészítő tevékenységet, zömmel önellátásra rendezkedve be a család öltözetét illetően is. Kenderföldje minden telkesnek, illetve házas zsellérnek volt (2—300 négyszögöl) az áztatásra alkalmas erek mentén. II. József a maga jó szándékú, de korlátolt voluntarizmusával úgy látta, és rendeletben is megfogalmazta, hogy az ipar kibontakozásának egyik gátja az, hogy az Alföldön a férfiak csak az állatokkal foglalkoznak, s télen „henyélnek"; a megoldást a fiúgyerekek fonásra oktatásában látta, amit erőteljesen szorgalmazott is... 66 A férfiak aligha lelkesedtek az ötletért, de tény, hogy az asszonyok 1798-ban már 1158 rőf vásznat adtak el. 67 Ágoston János csabai rajzolatában olvashatjuk, hogy: „Az asszonyoknak mintegy természetté vált a takátsságnak űzése, kitsinyek, nagyok fonnak szüntelen... Tsak helyben, a zsidóknak eladattatni szokott ponyvákért és zsákokért esztendő alatt 10 000 Rfrt folyik be..." 68 Fényes Elek szerint is az asszonyok Csabán, Komlóson, Berényben, Szarvason (azaz a szlovák, illetve részben szlovák helységekben) és Orosházán is nemcsak jól fonnak, hanem szőni is tudnak, úgyhogy takácsokra nincs is nagy szükség. Fényes szerint gyapjút is fontak, s a fonalat megfestve pokrócokat és ruhákat is készítettek. 69 M Palugyay: i. m.109. 64 Vö. 1845-höz: BML Bcs. ir. - a/25., 1846: uo. b/11. és képviselő-testületi jkv. 1846. máj. 11/59. - uo. - a/l. 65 1816-hoz: BML Bcs. ir. - b/6. 66 BML Bcs. ir. - a/2. - Kurrensek, 1784. jan. 12. 67 Uo. - a/28. - Feljegyzések 1798/1800. ( * Tudományos Gyűjtemény, 1826/64. 69 Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak... Pest, 1839- IV 10. Adatait Palugyay is elismétli, mint ahogy Fényes is ismétli Ágostont - Palugyay: i. m. 53.
