Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

pfrt) jövedelemmel rendelkezett - az 1812. évi 32 944 „telek" 790 656 pfrt jövedelmet jelent. Az emelkedés mögött - láttuk - főként a majorság (erdővel együtt) jövedelmezőségének felértékelése áll, s alighanem csak kisebb része ered a nemesi bevételek tényleges növekedéséből. 1834-ben 1 birtokosra átlagosan 1,71 birtokrész jutott és 9 „telek" (270 pfrt) jövedelem. Az átlag persze óriási eltéréseket takar, hiszen mögötte áll a nincstelen és a 2000 „telkes" (60 000 pfrt) is. A 4000 nemes birtokosból 3000 számára csak vágy lehetett a 9 „telkes" jövedelem, a 200 „telek" feletti nagybirtokosok (34 birtokos; a birtokosok 0,8%-a!) kezén gyűlt viszont össze az összes nemesi jövedelem 51%-a! Az 500 „telek" feletti jövedelműek (12 birtokos, a birtokosok 0,3%-a) pedig az összes jövedelem 32,6-%át élvezte! A nagyobb birtokosok általában jó néhány helységben, szétszórtan birtokoltak. Itt most említsük meg példaként 1800-ból csak a nagybirtok méretű birtokkomplexumot uraló Jekelfalussy József 510 „telek" jövedelmű birtokát, amely 33 tagban terült el. Jekelfalussy birtoka „szabályos" zempléni nagybirtokszerkezetet mutat: szőlő Mádon és Tállyán, lakóház (palota) Újhelyen, a megyeszékhelyen és sok kisebb birtoktest több kerület községeiben.

176 Egyegy községi birtoktest - általában - további apróbb tagokban volt fellelhető a jobbágyi telkek között, betagozva a községi nyomáskényszerbe, kivéve, ha 1836 után az elsők közt végzett elkülönözést a birtokos, amire Zemplénben túl sok példa nem akadt. A kisbirtokosok néhány teleknyi jövedelmű birtokai is sokszor 5-6 községben, nemegyszer töredékteleknyi jövedelemforrásocskákra bomolva terültek el. Térjünk át az egyes birtokosok közti jövedelemeloszlásra, azaz vizsgáljuk meg a birtokosok differenciáltságát. Az összeírási kulcs változása miatt összevetni csak az 1800-as és 1812-es adatokat tudom, az 1834-eseket magukban kell elemezni (42. táblázat). A 0-1 „telek" köztiek száma igazolni látszik felvetésünket, hogy a nincstelenek egy része 1812-ben bekerült a törpebirtokosok közé. Ezzel együtt is nyilvánvaló a tendencia, még 12 év lefolyta alatt is: a törpebirtokosok (0-1 „telek") száma erőteljesen nőtt, az összes többi kategóriában pedig gyors ütemű csökkenést látunk. Az 1812-es összeírás esetleges hibái csak mérsékelhetik a lefelé tendálási vonalat az összes birtokos vonatkozásában. Mindez zempléni oldalról alátámasztja Vörös Károly adatait, aki 1809-ben hasonlóképpen igen erős differenciáltságot mutat ki a teljes magyarországi insurgens seregen belül.

177 m Almássyak 501 „telke" 54 helységben (!) feküdt. A legjobban kezelhető a Kamara birtoka volt: 572 „telek" 4 tagban. 177 A Nógrád megyei múzeumok évkönyve. Salgótarján, 1981. 95. Vörös Károly szerint az insurgens seregben 3000 pfrt feletti jövedelme 191 főnek (Ül. helyettesének) volt. 2-3000 fit közt 173-nak. 1-2000 között 864-nek, 1000 körüli 1522-nek. ill. 1000 alatti 32 000-nek...