Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Novak Veronika: Erdmann Gyula jubileumára

nek és a Szlovák Levéltáros Egyesület létrejötte utáni időszakban valósulhattak meg. A kezdeményezést a Magyar Levéltárosok Egyesületének részéről Erdmann Gyula vállalta fel. Az elnöki posztot abban az időben vette át, amikor az 1990 tavaszán megalakult Szlovák Levéltáros Egyesület külföldi kapcsolatait kezdte kiépíteni. Fontos szerepet játszottak a kapcsolatok kialakításánál a Magyar Levéltárosok Egyesülete által rendezett éves vándorgyűlések. Jómagam első alkalommal a magyar egyesület vándorgyűlésén 1993-ban, Szegeden vettem részt, akkor a Szlovák Levéltáros Egyesület alelnökeként képviseltem a szlovákiai levéltárosokat. Miután a Szlovák Levéltáros Egyesület elnöki posztjára 1994-ben választottak meg, az egyesület elnökeként 1995ben részt vettem a pécsváradi vándorgyűlésen, amelyen május 27-én este találkoztunk Erdmann Gyulával. Találkozásunkra mindmáig emlékszem. Gyula közvetlenségével, őszinte érdeklődésével, szakmai precizitásával tett rám mély benyomást. Evek múltán is szívesen emlékezem a pécsváradi vándorgyűlésre. Az 1995-ös év a két egyesület közti új minőségű kapcsolatok kezdete is volt, ekkor Erdmann Gyula az Alsókubinban rendezett szakmai konferenciánkon vett részt. A konferencia témája a levéltári rendszerbeli kommunikáció és információcsere volt. A véletlen hozta úgy, hogy épp az információ cseréjéről szóló szakmai napok vezették Erdmann Gyulát először a szlovák levéltárosok körébe. Mint az később kiderült, nem szívesen járt külföldi levéltári napokra, inkább a levéltáros egyesület vezetőségének más tagjait bízta meg ezzel a feladattal, mégis elindítója volt a magyar és szlovák levéltárosok közti baráti kapcsolatok kialakításának. Elnöksége alatt több levéltári tanulmányút valósult meg a magyar levéltárosok részéről Szlovákiába, s talán nem túlzás azt mondani, hogy a kölcsönös bizalmatlanság helyébe a magyar és szlovák levéltárosok között sok esetben baráti kapcsolat lépett. Ennek jó példái a poprádi levéltárosok lettek. Erdmann Gyula Poprádon többször megfordult és szívélyes invitálására a poprádi levéltáros kolléganők is többször jártak Magyarországon. Erdmann Gyulával a szakmai találkozásokon kívül néhányszor a poprádi levéltár vendégeként futottunk össze. Természetesen ilyenkor is sok szó esett a szakmáról, a levéltári egyesületek terveiről, az együttműködés lehetőségeiről, de persze másról is, a mindennapok zajlásáról, a napi munkánkról. Szó esett Gyulának a város önkormányzatában vállalt munkájáról. Erdmann Gyulát már akkor városi „mintalevéltárosnak" könyveltem el, olyan levéltárosnak, aki nem húzódik vissza a közügyektől sem, hiszen szaktudása, ismeretei, közművelődési tevékenysége, történelmi munkássága alapul szolgálhatnak a városi kulturális élet fejlesztéséhez. Amikor 2000 májusában részt vettem Gyulán a Magyar Levéltárosok Egyesülete vándorgyűlésén, megbizo-