Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
az iparosok és munkások száma, ebből 5646 volt az önálló vállalkozó. Az önállóan, de zömmel egyedül vagy egy segéddel dolgozó kismesterek domináns szerepe tehát megmaradt, ha a segédmunkások száma meg is közelíti az önálló mesterekét. Országosan ekkorra már alaposan megváltozott a helyzet, és az alkalmazott munkások száma erőteljesen túlhaladta az önálló iparosokét. Az önálló iparosok számát illetően megyénk 1867-ben a 14., az alkalmazott munkások számát alapul véve pedig - valamelyest javítva 1857-es helyzetén - a 25. a megyék sorában. 102 Zemplénhez hasonlóan az önálló iparosoknál jóval kevesebb alkalmazott munkást számoltak össze ekkor Ugocsában, Zalában, Torontálban, Ungban, Szabolcsban, Békésben és a Jász-Kun kerületben, az önálló iparos—alkalmazott munkás arányszámban megyénknél gyengébb értéket egyetlen megye sem mutat! Kiemelendő, hogy 1869-re már sok megyében kifejezetten erős volt az alkalmazott munkások túlsúlya: így 15 megyében, köztük Abaújban, Borsodban, Szepesben, Sárosban is. 103 Összegezve elmondható, hogy Zemplénben az iparosok számaránya még közel állt az átlagoshoz az országban, valamivel jobb is volt annál (mintegy 1,3-1,5%); 1857-re az önálló iparosok aránya kevéssel, de az országos átlag alá került, és az alkalmazott munkások aránya mélyen az átlag alatt volt. 1869ig jelentősen nőtt ugyan az alkalmazott munkások aránya a megye népességén belül, de e téren sem csökkent az országos átlagtól való elmaradás - az 1857-es gyenge alap miatt. Az önálló iparosok aránya pedig országosan is, Zemplénben is stagnált. A korszak végére, 1869-re tehát Zemplén a kisipar primátusát mutatja - mégpedig az egyedül vagy csak 1-2 segéddel dolgozó kisiparosokét. A számok arra utalnak, hogy munkásokat nagy számban foglalkoztató gyárak, üzemek elenyésző számban működtek a megyében. A tőkés, induló vállalkozások fejlesztő dinamikája Zemplénben nem érvényesült; maradt tehát a feudalizmus végére kialakult iparstruktúra, amely egyenlő volt az erős lemaradással a fejlődésbe erőteljesebben bekapcsolódó megyék mögött. A kereskedők számát és arányát véve megyénk jobban állja az országos egybevetést. A reformkori adatok ugyan ellentmondók (1828: 101, Fényes 1847: 518 kereskedő) 10 "', de ezúttal elfogadhatónak tűnik Fényes 1847-es adata, mivel számításaink szerint Zemplénben mintegy 400 zsidó kereskedő élt a feudalizmus utolsó éveiben; az 1828-1847 közti bizonyos kereskedői létszámbővülést figyelembe véve Fényes némileg talán még alá is becsülte az adatot. Ekkor megyénk a kereskedők számában megelőzte régiója majd minden megyéjét, egyedül Szepest nem, ahol 583 volt a kereskedők száma. 102 Bányászattal-kohászattal. m Ezen túl: Arad megyében, Csongrádban, Esztergomban, Nyitrában, Zólyomban, Komáromban, Liptóban, Nógrádban, Pozsonyban, Sopronban és Vasban. 104 Acsády, 1896.; Fényes, 1847. 307.
