Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Szabad György: Az „oszlopember"

Az „oszlopember" Messze letűnt századainkban, de hellyel-közzel még 1849 után is, többek között azzal is biztatták, netán vigasztalták a népet, a nemzetet, hogy majd fordítanak sorsán az „oszlopemberek", értve az így nevezetteken a törvényes rend fenntartására, helyreállítására hivatott magas állásbelieket, majd később a nagy teljesítményű választottakat, végül a reménységet keltő és árasztó irányadókat. A mesék világa régen tovaszállt, hadd idézzem mégis ezt az anakronisztikus megnevezést a nagyon is e világi, nagyon is korszerű Erdmann Gyulára, akire nemcsak kivételesen bizalmat árasztó megjelenése miatt, hanem emberi és szakmai, közéleti és szaktudományi teljesítménye miatt is vezényszó nélkül felnéznek az emberek, és akinek csendes szava súllyal bír minden eszmecserén, minden tanácskozáson, noha a nagyotmondás és hitegetés távol áll tőle. Nem könnyű világban, de munkás és sikerdús egyetemi tanulmányok végeztével szerezte meg az ELTE Bölcsészkarán 1968-ban történelem-magyar szakos diplomáját. Első munkahelye az Új Magyar Központi Levéltár volt, ahol fiatalon kemény és sokban innovatív munkával 1974-ben osztályvezetővé emelkedett. 1975-ben és 1977-ben jelentek meg társszerzővel készített kötetei a szénbányászat újjászervezésének, majd államosításának dokumentumait feltárva, mégpedig oly módon, hogy a monografikus feldolgozás a téma határain is túlmutatva képesnek bizonyult a tervgazdálkodás kiépítésének gazdaságtörténeti jelentőségű bemutatására is. - Még ebben az időszakban adta közre - egyetemi hallgatóként megkezdett munkáját bevégezve - Lónyay Gábor igen fontos reformkori naplóját - a tudományos akríbia követelményeinek megfelelően. Fölöttébb szerencsés döntéssel 1982-ben Erdmann Gyulát a Békés Megyei Levéltár igazgatójának nevezték ki. Alapozva a legjobb helyi hagyományokra nemcsak a levéltári anyag mentésében és feldolgozásában ért el jeles munkatársakra támaszkodva, a nehéz feltételekkel megküzdve jelentős eredményeket, hanem tudományos munkálkodásában is. Egyetemi tanulmányai során megkezdett munkáját folytatva és megemelve publikálta 1989-ben kiváló monográfiáját.- Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836. Erdmann Gyula hamarosan szervezője, szerkesztője, sőt derekas résztvevője lett a békési helytörténetírásnak. Kötetek és kiadványsorozatok kerültek ki keze alól. Nemcsak szakkörökben keltettek figyelmet egyesek közülük, mindenekelőtt társszerzővel írott munkája, a mártírhalált halt Apor Vil-