Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
lyi propozíciók 3. pontja a Duna-szabályozást kívánta tárgyul. A rendek adatokat és terveket kértek, mivel - Deák pontosan megfogalmazta a követjelentésében - nagy áldozatot vállal a nemzet, de csak akkor, ha az ügy egészére s a végrehajtásra is befolyása lehet. Erre a kormány nem hajlott, Deákék viszont nem vállalták a csupán fizető szerepét. Ez a fontos kérdés is a következő országgyűlésre maradt s e tárgyban is országgyűlési bizottságot rendeltek ki. 76 A gazdaság polgári átalakulásának feltételrendszerét több sikerült, hasznos és időszerű törvény gazdagította. A váltótörvény jelentős és bénító hiányt pótolt. Magyarországon a kereskedelem csak a forgásban lévő pénz mennyiségére volt szorítva, a pénzmozgást gyorsító eszközök hiányoztak. A hitelhiány, a magas kamatláb egyaránt káros volt. A megszületett váltótörvényről Deák joggal írta: „Hatása és következési bizonyosan hasznosak lesznek, mert emelik a hitelt, erőt és életet adnak a kereskedésnek, s új ösztönt a szorgalomnak." De intett is: ne várja senki, hogy egy törvény után azonnal elönti az országot a pénz és a kamatláb nagyot süllyed. Ehhez idő és türelem szükséges. Kereskedést, szorgalmat a törvény nem teremthet, a törvény csak ezeknek akadályait hárítja el, a többit idő és a nemzet ereje és gondossága fejti ki. A hosszú és precíz törvény az alanyi jogi részt követően a váltótörvényszékek felállításáról rendelkezett. Deák csak azt sajnálta, hogy a kormány miatt nem sikerült a váltótörvényszéki bírák esetében a megyék jelölési jogát biztosítani s így a törvénybe a korlátozás nélküli királyi kinevezési jog került. 77 Deák büszkén számolt be a kereskedőkről, kereskedői kötelező bejegyzésekről, kereskedői könyvek vezetéséről szóló törvényekről. A törvények szabályozták a kereskedés megszüntetésének módjait, a kereskedői testületeket. Törvény rendezte a közkereseti társaságok alapítását, működésük alapszabályait. Nem kis jelentőségű volt az ún. betáblázási törvény, amely a városokban előírta a polgárok ingatlanvagyonának nyilvántartásba vételét, földkönyvek vezetését a betáblázási könyvek mellett. A hitelezők e könyvekből pontos képet kaptak a leendő adós anyagi állapotáról. A nemesség esetében is előírta a törvény a betáblázási könyvek megyénkénti vezetését s azt, hogy nemesi ingatlan vételekor a vevő a betáblázott hitelezőket köteles előzetesen kielégíteni, vagy az adósságot átvállalni. A nemesi birtokoknál a földkönyvet még nem lehetett bevezetni - írta Deák. A csődtörvény hivatott volt a számos visszaélést, a „csalfa bukásokat", a szándékosan és a hitelezők kárára elhúzott pereket meggátolni. E törvény egyébként a váltótörvények bevezetésének feltétele is volt. Deák is pontosan tudta, hogy a váltótörvény teljes pozitív hatásához nemzeti bankra is szükség lett volna. Országos választmányt javasolt az alsó76 Deák követjelentése - Deák: i. m. 274., Irományok Ul. 179. sz. 77 Deák követjelentése - Deák: i. m. 276.