Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

galmazott és legfeljebb a törvényjavaslatok és a fő sérelmek együttes felterjesztését támogatta. Deák tekintélyére volt szükség ahhoz, hogy mérsékelt követtársai sem vállalták a nemzeti jogvédelem megbuktatását a történelem előtt. Deák - ha kellett - színjátékra is képes volt: a gyűléseken harcias keménységgel szólt, a háttérben viszont kereste a megegyezés útját, sőt másokat is rávett arra, hogy akár utasításuk ellenére is engedjenek; közben Klauzálnak jutott a kérlelhetetlen ellenzéki szerepe, aki váltig küzdött a kényszerítő záradékokért. A főrendek viszont nem mozdultak, hajthatatlanok voltak. Megvédték Bécset attól, hogy ő kényszerüljön visszautasítani az alsótábla sérelmeit, nyíltan vállalva a súlyos jogsértéseket. A főrendek végig azon dolgoztak, hogy az alsótábla a súlyos és kiemelten kezelt sérelmeket elsüllyessze a többi, évtizedek óta elintézetlen ügy mellé. Kérjenek Deákék kegyelmet - hangoztatták, és dolgozzanak a törvényjavaslatokon. A főrendeknél újdonság volt az ellenzék megjelenése. A főrendi ellenzék az elnöklő nádor nagy csodálatára egyre erőteljesebben hallatta a hangját. Az országgyűlés legelején Batthyány Lajos alapított főrendi klubot, ahová Széchenyi is eljárt, bár függetlenségét mindig hangoztatta. A főrendi üléseken az ellenzék kisebbségben volt, de 15-20 tagjuk ott volt az üléseken és hallatta a hangját, mégpedig mindig Deákék mellett. Batthyány Lajos tekintélye egyre nőtt, távolságtartó mágnás volt, barátja nemigen akadt, de volt egy kivétel: Deák Ferenc, akit ő is fenntartás nélkül tisztelt és az egyetlen embernek tartott, akire felnézhetett. A nádor és más közjogi méltóságok elképedve látták, hogy már az arisztokrácia és a főpapság fellegvárában, az udvar feltétlen támogatói között is felhangzott az ellenzék szava. Július végén Bécs megelégelte az időhúzást, azt, hogy két hónap után a királyhoz országgyűlési felirat még nem érkezett. 28-án királyi leiratot intéztek az alsótáblához, mely sürgette a propozíciók tárgyalásba vételét, egyúttal leszögezve, hogy az uralkodó sohasem kívánta a megyéket törvényes jogaikban korlátozni. Augusztus 10-én országos ülésen megtörtént az alsótábla első hátralépése. Határozattá lett az, hogy feliratban kérnek adatokat az újoncozáshoz és a Duna-szabályozáshoz, azaz lényegében elkezdik a propozíciók tárgyalását. Igaz, egyben jelezték: addig nem adnak újoncot, míg jogorvoslat nem lesz. E záradékot Deák remeklésével sikerült bevinni a felirati javaslatba. A főrendek örültek az alsótábla javaslatának, de elutasították a garanciális záradékot." Az alsótábla erre augusztus 22-én reagált s Deák vezérszónoklata után kitartottak amellett, hogy az újonc-, illetve adóajánláshoz feltételeket lehet kötni. Ugyanakkor a feliratból elhagyták a záradékot, s azt a továbbiakban már csak önmaguk számára tartották kötelezőnek. 52 Irományok II. 18., 34. sz.