Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
tot és visszaszerzi a bizalmat. Szerencsy csábító szavaira, miszerint az ellenzék könnyeket törölhet le, ha elkezdi a propozíciókat, Deák így felelt: „Ha valakinek, talán a szólónak volna legtöbb joga könnyöket törülni, mert kedves láncokkal van köttetve azokhoz, kiket a szerencsétlenség ért. Ő azonban a haza javát semmi más tekinteteknek sem áldozza fel.'" 14 Deák a kemény jogvédelemhez Zalától sem kapott teljes felhatalmazást. A zalai követek első jelentését ő fogalmazta meg, s ebben azt kérte, hogy a megye adja utasításba azt, hogy míg a Ráday-ügy orvosolva nincs, az alsótábla mást ne tárgyaljon. Hertelendy, Deák követtársa azonban „cenzúrázta" a jelentést, a kormányzatot élesen bíráló részt mérsékeltebbre formálta át. A zalai közgyűlés pótutasításában a Ráday-ügyet súlyos sérelemnek nyilvánította, de csak azt írta elő, hogy követei a jogorvoslat előtt az újonc- ill. adóügyet ne tárgyalják. Hertelendy azzal mentegette magát Deákhoz írt levelében, hogy azt szeretné, ha Deák betöltené fényes szerepét s nem hozna bajt magára. Hertelendy elutasította a kormányzat depopularizálását, a bírák elleni támadást, a felsőbbség „megvetését". A kormány gáncsolása a nemzetet veszélyezteti - fejezte be, s kérte, hogy mindezt Deák vegye szeretete jeleként. Deák alighanem másként vélekedett... 4 '' Június végén bomladozni kezdett az ellenzéki egység. Egyre több követ hajlott az amnesztiára és a propozíciókban adott törvényjavaslatok tárgyalására. 46 Deák ekkor, hogy ismét felrázza társait, valamint időt nyerjen, június végén kerületi ülésen tárgyalásba vétette a szólásszabadsági sérelmeket. Az ellenzék legjobbjai sorra exponálták a kérdést. Deák is szólt a bírák felelősségéről, hozzáfűzve: óriási baj, ha egy nemzet elveszti bizalmát bíráiban. A július 3-i országos ülésen elszabadultak az indulatok. Többen is a bírák leváltását, a bécsi tanácsadók felelősségre vonását követelték. Wesselényi nevének minden említésekor „dörgő" éljen harsant fel. Július 4-én a meghirdetett alsótáblai országos ülést a nádor nem engedte megnyitni az előző napi éles kormányellenes támadások miatt, majd 11-én a rendek és a főrendek együttes, ún. „elegyes" ülésén dorgáló királyi levelet olvastak fel. 47 Hírek terjedtek az országgyűlés eloszlatásáról, sőt a fegyveres rendteremtésről is. A követek konferenciáztak, keresték a megoldást. Deák kedvenc helyén, a pozsonyi ligetben, séta közben, váltakozó beszélgetőpartH Deák: i. m, I. 206., a júniusi eseményekhez 1. Erdmann Gyula: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839-40. évi országgyűlés. (In: Wesselényi emlékülés. Szerk. Takács Péter. Fehérgyarmat. 1996. 113-.) ^Molnár András: Deák Ferenc „cenzúrázott"... i. m. 1993/3-49., „Tekintetes Karok és Rendek!" i. m. 147. 46 Takáts-hagyaték 8245/c. 47 Az 1839-dik Esztendő Magyarország' Közgyűlésének írásaid továbbiakban: Irományok). I. 18. sz.
