Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

vosolva nincs, Ráday el nem foglalja helyét az országgyűlésen, addig az alsótábla semmit sem terjeszt fel. A Ráday-ügy, mint új sérelem, természetesen nem szerepelt a megyék utasításaiban, s így a követek autonóm módon szavazhattak és követhették Deák intencióit, jóllehet küldőik többnyire a propozíciók tárgyalását kívánták s így az utasítások szelleme ellentétben állt a deáki taktikával. Itt Deák szava, tekintélye, és érveinek tisztasága volt a döntő. Kezdődhetett az obstrukció. Deákék húzták az időt, újabb és újabb üzenetekben kérték a Ráday-ügy pártolását a főrendektől, természetesen hiába. Közben mindenki a megyékre tekintett, s a pótutasításokat várta. Ezek lassanként meg is érkeztek, ám nem erősítették Deák pozícióját. Deák ezért új és új tárgyak felvételével, hosszan elnyújtott tárgyalásával nyert időt. A június 17-ei országos ülésen az elnöklő személynök (Szerencsy István) erőst bizonygatta, hogy a királyi propozíciók elsődleges tárgyalása törvényes kötelesség; csábítóan azt is jelezte, hogy a királyi tekintély megóvása esetén a rendek is számíthatnak kívánságaik gyorsabb teljesülésére, de nem ért el eredményt. A királyi propozíciók egyébként az újoncozást és a katonatartás kérdését, az adómegajánlást és a Duna-szabályozást tartalmazták. A propozíciók vagy a sérelmek tárgysorozati elsősége régi vita tárgya volt. A rendek már 1825-ben is a megsértett jogrend helyreállítását tekintették alapkérdésnek, a kormányzat (és velük a főrendek) a propozíciókat. 1832-1833ban, az országgyűlés elején, heteken át folyt erről a terméketlen vita, s Deák egyik első követi ténykedése akkor éppen a rendi tábla kezdeményező jogának védelme volt.

42 1839. június 17-én a perszonális a propozíciók elsőségét védő beszédében nagy felháborodást keltve jelentette ki, hogy az országgyűlés köteles újoncokat adni, mert a törvényes tíz év letelt, s az akkor bevonultak leszerelnek. Ez olaj volt a tűzre, mivel az ellenzék soha nem ismerte el a hadkiegészítés kötelező voltát.

43 Deák is a június 17-i országos ülésen fejtette ki nézeteit a Ráday-ügyről, világosan összegezve az érveket. Mindenekelőtt leszögezte: a kormányt és a fejedelmet soha nem fogadja el azonosnak, a jogsértő tanácsosok ugyanis felelősségre vonhatók. Az országgyűlésen a propozíciókat is tárgyalni kell mondta, a kormánynak viszont orvosolnia kell a sérelmeket. Hogy melyiket vegyék előre, abban a közjó érdeke s a nemzet boldogulása a zsinórmérték. A kormányzatnak mindenkor bizalomra van szüksége, tehát adjon jogorvosla42 Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. II. rész. Az új Magyarország. É. n. I. 223. 43 Az országgyűlés tárgyalásait Stuller Ferenc kéziratos, kétkötetes munkájából tudjuk nyomon követni; a munka kivonatosan közli a kerületi, országos és főrendi ülések naplóit, természetesen időrendben. így csak egy-egy beszéd helyét adjuk meg jegyzetekben. A perszonális jelzett beszéde: I. 32.