Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
ez nem sikerülne - folytatta -, akkor legalább hozzanak országgyűlési határozatot, mely szerint a Curia elvesztette az ország bizalmát. Mindjárt kezdetben mondassék ki az is, hogy király és kormány az nem azonos, a kormány teljes felelősséggel tartozik. Hűtlenség szóban nem követhető el. Lényeges annak kijelentése is: bírói ítélet előtt senkit sem lehet polgári jogai gyakorlásában s így hivatal- vagy tisztségviselésben meggátolni. Itt Deák azt kívánta meggátolni, hogy a kormányzati sugalmazásra perbe fogottakat ítélet előtt kitilthassák a közgyűlésekről vagy az országgyűlésekről. Deák ekkor nem tartotta az időt és a körülményeket alkalmasnak a reformok jelentősebb előreviteléhez. A törvényesség helyreállítása, a reformmozgalom létét biztosító szabadságjogok védelme lett a fő cél - s csak ennek sikere után vélte Deák ígéretesnek a törvényhozói nyugodt, alkotó munkát, így a zalai utasítás további részei kevés lépést javasoltak a polgári átalakulás felé s ezeket is Deák ügyes taktikai érzékkel rejtette el a felületes szemlélő elől. Pl. a nem nemesek birtokképességét és az ősiség eltörlését a hiteltörvényt szorgalmazó részbe tette. Nagyon kellett vigyáznia arra, hogy a sérelmi, jogvédő politikában egységes zalai közgyűlés tagjaival konfliktusba ne kerüljön. Márpedig a konkrét reformok már könnyen megoszthatták a sérelmi politika támogatóit. így Deák szóba sem hozhatta a jobbágyterhek csökkentését, pláne a kilenced eltörlését. De bekerülhetett az utasításba az 1836-os úrbéri törvények pontosítása, a jobbágyokat terhelő katonai élelmezésnél elszenvedett árveszteség (deperdita) megszüntetése, a tized eltörlése. Más zsebére ugyanis a nemesség nagyvonalú volt. A városi kérdésnél Deák leszögezte az utasításban: káros az évszázados szokás megváltoztatása, az hogy a királyi városok egy-egy országgyűlési szavazatát elvették, s az összes város együtt bírt egyetlen szavazattal. Mégis - így Deák - amíg a városok a királyi kamarától függnek, a követválasztás és utasítás egy szűk körű, önmagát kiegészítő, zárt patríciusréteg kezén van, addig a jelen állapot fenntartandó. A városi belszerkezet demokratizálásával természetesen Deák azonnal támogatta volna a városi szavazatok növelését. A büntetőügy reformja már nem volt halogatható, s már 1832-1836-ban is javasolt tárgya volt az országgyűlésnek, de akkor sorra nem került; Deák azonban tudta, hogy a Btk. nagy munkája 1839ben aligha aktuális, így csak országos bizottság kirendelését indítványozta, melynek munkája az 1843-as országgyűlésen kerülhetett terítékre. 32 Deáknak otthon is meg kellett küzdenie a mérsékelt ellenzéki erőkkel. Pl. el kellett állnia az országgyűlési költségek kizárólag a nemesség általi fizetésétől. Követtársa pedig Hertelendy Károly lett, aki már az előző országgyűlésen is nem egyszer nehéz helyzetbe hozta. így 1834-ben a vallásszabadság 12 A zalai utasítás: MOL N 22. 24. cs. 30.; előzményeiről és tartalmáról: Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követiitasításai. (Zalai Gyűjtemény 5.) 217-.
