Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

harcok és a küzdelmek a követutasítások szövegezésében. Jellemző, hogy a kormányzat az országgyűlést megelőző, az erőket összegező, a fő méltóságok véleményét kérő nagy értekezletet május 31-ére hívta össze, s így szó sem lehetett arról, amit Dessewffy Aurél kívánt, miszerint a kormányzat kiérlelt tervekkel, kész törvényjavaslatokkal, színvonalas kezdeményező-készséggel lépett volna fel - a Deák vezette és jól felkészült ellenzékkel szemben. Ez is igazolja Miskolczy Gyula megállapítását a vezető bécsi, birodalmi hivatalnokokról. E szerint e hivatalnokok képzettek és kötelességtudó bürokraták voltak, de nem tehetségesek, nem tettre készek, Magyarország ügyeiben jórészt tájékozatlanok is voltak, és ami a fő: a birodalom ügyeit és a magyarországi politikát képtelenek voltak invenciózusan egyeztetni. Bomló, bénuló világ volt ez, melyben csak a magyar újkonzervatívok tudtak néhány viszonylag hatékony gondolatot kiérlelni.

21 Azt már láttuk, hogy Metternichék nem az ifjú Dessewffy Aurélra, vagy a nádorra hallgattak, hanem inkább a csak hatalmi erőben bízó és ötlettelen Cziráky Antalra. A kormányzat így is ért el sikereket a megyékben. A hagyományosan ellenzéki Barsban az adminisztrátor manipulációkkal, jog- és szokásellenes húzásokkal, részrehajló elnöklettel kormánypárti követek választását segítette elő és a követutasítást is Bécs számára kedvezőre formáltatta - így Bars a szólásszabadsági sérelem orvoslását nem szabta az egyéb országgyűlési tárgyak felvételének feltételéül. Botrányba fulladt a közgyűlés, a megyébe királyi vizsgálóbiztos érkezett.

22 A legnagyobb csata Tolnában következett be. Deák egyik fő támogatóját és munkatársát, Bezerédj Istvánt sorozatos csalásokkal buktatta ki a választásokon Eszterházy Károly főispán, aki már 1838-ban elérte, hogy a korábban mindig reformer szellemű megye feliratban kért kegyelmet Wesselényi és vádlott társai számára, ami egyértelmű volt a kormányzati és bírói eljárások, a vádak elfogadásával. 1839 tavaszán több közgyűlésen is több száz főnyi kortescsapatok álltak szemben, folyt az etetés-itatás; a küzdelem helyszínén sebesültek maradtak. A májusi döntő, választó közgyűlésen a főispán sorozatos csalásai után a kormánypárti Dőry Gábor 734, Bezerédj 708 szavazatot kapott (a kormánypártiak egy része kétszer szavazhatott, Bezerédj hívei közül nem keveset megakadályoztak a voksolásban). A kitörő verekedés miatt május 23-án eloszlatták a gyűlést, s azt június 17-én folytatták. Jellemző, hogy addig a két tábor együtt maradt, senki sem tért haza, várták a folytatást... Június 17-én már halott is maradt a „csatatéren". A hangulatot jelzi az akkori kortesnóta is: „... Majd ha veres kutsmát veszek, Mellé pávatollat n Miskolczy: i. m. 104. 22 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 3. kiadás. Bp. 1886. I. 102., MOL Kancellária, Elnöki 1839/266., Takáts-hagyaték 8242/k., 8343/c, p.