Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

tely" elleni szent szövetséget. Miklós cár kijelentette: Ausztria számíthat Oroszországra.

2 1834 végén törvénytelenül eloszlatták az erdélyi országgyűlést, majd perbe fogták az ellenzék vezérét, Wesselényit, mivel az országgyűlési naplókat, nem ismerve el a cenzúrát, kinyomtatta. Várható volt, hogy Wesselényi visszatér a magyar, pozsonyi országgyűlésre, ezért súlyos, főbenjáró pert indítottak ellene: hűtlenségi pert. Indokul híres szatmári beszédét hozták fel, melyben az örökváltságot elbuktató kormányzatot élesen megbélyegezte. A per tipikus koncepciós, politikai per volt, melyben a vádemeléstől az ítéletig felrúgták a jogi előírásokat, a bírák pártatlanságának látszatát sem tartották be. A cél egyértelmű volt: a reformerek vezérének politikai megsemmisítése, a megyegyűlési-országgyűlési szólásszabadság felszámolása, az ellenzék megfélemlítése. A vád felállította a király és kormánya azonossága abszurd elvét, amely kizárta volna a kormányzat elleni kritika lehetőségét. Az ellenzék a léte és fórumai elleni támadásnak megfelelő erővel válaszolt. A jogvédelemben, jogőrzésben egyedülálló képességű Deák Ferenc ekkortól már a reformerek elismert, első számú vezetője. Deák gyorsan rögzítette és országgyűlési beszédekben, felirati javaslatokban következetesen képviselte az alapelveket: a szólásszabadság törvényes juss; szóban, főként megyei közgyűlésen hűtlenség nem követhető el; közgyűlési beszédért legfeljebb a megyei ügyész indíthat széksértési pert; király és kormánya nem azonos, a kormány felelősségre vonható; a magyar ellenzék nem tör forradalomra, céljai és eszközei törvényesek. Deák következetessége, taktikai zsenialitása és általánosan elismert jogérzéke, tudása alapvető volt abban, hogy a hatalom szorításában az ellenzék nem hullott szét, sőt, éveken át vívta jogvédő harcát. Az országgyűlésen éles jogvédő-sérelmi vita bontakozott ki. Deák, Klauzál, Beöthy és mások is remek beszédeket mondtak. A vita hevében Balogh János barsi követ nyilvánosan magáénak vallotta Wesselényi szatmári szavait - s a királyi ügyész ellene is pert kezdett.

3 Ez újabb sérelmi vitát, újabb tiltakozó felirati javaslatokat eredményezett. Bécsben már az országgyűlés eloszlatását fontolgatták. Az alsótábla 17 felirati javaslatát dobták vissza a főrendek, akik a politikai pereket jogosnak tartották. Az alsótábla elkeseredetten tette le az ügyet és Deák tollával ünnepélyesen kinyilatkoztatta: „... a szabad szólás alkotmányos jussa kérdés alatt levő megsértései, a törvények félremagyarázásán alapulván, minden következéseikkel és netalán ismétlendő hasonló esetekkel együtt törvénytelenek, önkényből eredők s egyedül az erőszak szüleményei."

4 2 Uo. 65. 1 Kossuth Lajos: Országgyűlési tudósítások. S. a. r. Barta István. (Kossuth Lajos Összes Munkái - a továbbiakban: KLÓM) IV Bp. 1959. 544'KLÖMV. Bp. 1961. 677-, idézi: Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 369.