Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
Deák és harcostársai lelkiismerete nyugodt lehetett: küzdelmük hozadéka volt az is, hogy az 1840-es években a kormányzat már meg sem kísérelte az ellenzéket politikai perekkel elnémítani. A szólásszabadság, a kormányzat elleni kritika lehetősége megmaradt, s az ellenzék élhetett is vele. E nélkül nehéz lett volna eljutni 1848 márciusához. Végül is a nagy harc után a felek fellélegezhettek. Metternichék nem kényszerültek jogorvoslatra, a jogvédő ellenzék pedig nem volt kénytelen az elvekben engedni. Az elítéltek - Kossuth, az ifjak (közülük Lovassy László elmeháborodottan) - kiszabadultak. Az ellenzék és a fiatalság mintaképe, az 1838. márciusi pesti árvíz hőse, az osztatlan tisztelettel övezett Wesselényi Miklós is mentesült az ítélet súlya alól, s ha akarta, elhagyhatta Gräfenberget, ahol 1839 áprilisa óta, elítéltként súlyos szembaját kezeltethette. Ő már nem maradhatott - 1844-re teljesen megvakult - az ellenzék vezére; betegsége mellett egyébként is megtörte és elkeserítette az, hogy nem kapott jogorvoslatot. 45 A reformellenzék azonban nem maradt avatott vezetők nélkül. Ott volt Deák, aki 1839-1840-ben fényesen bizonyította képességeit, és ott volt Kossuth is, akit Wesselényi mindig is értékelt, nagyra becsült, és akit ő vezetett be a politikai körökbe. (Ismeretes, hogy Kossuth bebörtönzése után Wesselényi, miközben saját perében is volt bőven gondja-baja, nagylelkűen segítette Kossuth családját.) Kossuthot nem törte meg a börtön, sőt ott érett Bécs számára félelmetes politikai ellenféllé. Az alku tehát megköttetett, s a kompromisszum részeként a főrendek és az udvar feltűnően rövid idő alatt számos fontos törvényt fogadtak el: elég ha most az előző országgyűlésen elvtelenül, politikai vihart kavarva elbuktatott örökváltság törvénnyé emelésére, vagy a modernizációban oly fontos váltókódexre, a kereskedőkről, a gyárosokról, a közkereseti társaságokról szóló, azaz a polgárosodás felé egy-egy jelentős lépést jelentő új törvényekre utalunk. "Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós és világa. Bp. 1970. 205.
