Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében

tiszteletté alakuljon át, ahhoz szükség volt a forradalom és szabadságharc katartikus történelmi élményére. Azaz egy olyan történelmi pillanatra, amely az ország lakosságának döntő többségét kitevő jobbágyságot kiemelte a feudális függés rendszeréből, amely az ország politikailag aktív polgárait a társadalmi szabadság és az ország függetlenségének védelme érdekében heroikus erőfeszítésre késztette. Ebben a történelmi szituációban Kossuth sok-sok ember reményének kollektív megszemélyesítője lett. A pesti forradalomról szóló beszámolókkal nagyjából egy időben értesült az ország Kossuth bécsi útjáról, a felelős magyar kormány felállításának elfogadásáról. Az országgyűlésen folyó küzdelem első számú hősének legtöbben Kossuthot tekintették - s nem szabad elfeledkezni arról, hogy a forradalmi pillanatban megsokszorozódott a politika iránti figyelem. Olyan, széles rétegek kerültek közvetlen kapcsolatba a politikával - ha másként nem, mint a gyökeres változások érintettjei -, amelyek a forradalom kitöréséig a-politikum szféráján kívül éltek. E rétegek - amelyeket pedig mozgósítani kellett - a korábbi nemesiértelmiségi politizálás bonyolult szisztémáját és nyelvét nem értették. Egyszerűsíteni kellett hát az „üzeneteket", sőt olykor a szimbólumok váltak a legjobb üzenetekké. Szinte egyik napról a másikra megnőtt azon politikusok súlya, akik képesek voltak megértetni magukat a sokasággal. Például Táncsics Mihály, akit a reformellenzék vezetői korábban egyáltalában nem tekintettek az eseményeket érdemben befolyásolni képes politikusnak, a felszabadult jobbágyok és a közöttük élő alacsonyabb státusú értelmiségiek között pár hónap alatt rendkívül széles ismertséget és népszerűséget szerzett, s ennek köszönhetően az országgyűlési választásokon több kerületben - így Békésen is - képviselővé választották. A leghatásosabban Kossuth tudott szólni a néphez, és ő volt az, aki toborzó körútjai, nyilvános szereplései során a maga politikai frazeológiájának módosításával tudatosan a nép felé fordult. Az egyszerűsödő politikai nyelv, a szimbólumok felértékelődése kedvezett a kultuszképződésnek. 1848 márciusának Petőfi és Kossuth volt az első számú hőse,