Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében

nak szabályos rituáléja alakult ki, a használt retorikában rögzültek bizonyos kultikus nyelvi elemek, s a Kossuth-kultusznak része volt a zarándoklat - a torinói látogatás - és az ereklyegyűjtés. A Kossuth-tisztelet nemcsak külső elemeiben vette fel a vallási kultuszok jellegzetességeit, hanem - az egyöntetű korabeli leírások szerint - a rendszeres időközökben ismétlődő ünnepek a résztvevőknek a különleges élménybe való beavattatás, a megemelkedés élményét nyújtották. A városközpontokban álló Kossuth-szobrok ma sem csupán egy valamikor páratlanul erős kultusz kihűlt emlékművei. Különleges történelmi pillanatokban a Kossuth-kultusz nem egy eleme újjáéled, úgy, ahogy 1956-ban - a 48-as forradalom és szabadságharc más szimbólumaival együtt - újjáéledt a Kossuthcímer. Kossuth emlékének elevenségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a 2002-es választást megelőzően volt olyan párt, amelyik kampánystratégiájába beillesztette Kossuth születésének bicentenáriumát. Számunkra ebből az a fontos, hogy akadtak olyan pártvezetők, akik úgy gondolták, a 200 éve született politikus emlékének felidézése ma is gyakorlati haszonnal járhat. A különlegesen erős kultusz miatt Kossuth Lajos történeti szerepének bemutatása nem korlátozódhat politikusi működésének vizsgálatára. Döntéseinek fogadtatását és hatását már a szabadságharc idején befolyásolta az őt körülvevő kivételes tisztelet és népszerűség. Politikusként gyakran maga is kalkulált a személye iránti bizalommal, sőt nagyon tudatosan formálta a saját imágóját. A kiegyezést követően az emigrációban élő egykori kormányzó cselekvési tere fokozatosan szűkült, s a még mindig aktív politikust - legalábbis az ország polgárainak nagy többsége előtt - lassan-lassan elfedte a mítosz. Kossuth jól látta ezt a folyamatot, s alkalmanként maga is részt vett a személye körül alakuló kultusz formálásában. Tényleges cselekvési lehetőségek híján olyan szerepekben jelent meg, amelyek - dacára annak, hogy az országtól távol élt, s nem volt semmilyen hivatalos rangja, hatásköre - mégis lehetőséget teremtettek számára