Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg
golta, s a hadtestparancsnokok tudta nélkül diszponált velük. Haditervét senkivel sem volt hajlandó közölni. Amikor Windisch-Grätz tábornagy, a cs. kir. fővezér megindult Debrecen felé, a február 26-27-i kápolnai csatában a magyar főseregnek alig fele vett részt, s szenvedett vereséget. A visszavonulás során Dembinski ismét tanújelét adta hadvezéri alkalmatlanságának. A fővezér elleni mozgalom Klapka hadtestében bontakozott ki, s a tisztikar kijelentette, hogy csak akkor követi Dembinski utasításait, ha azokat Klapka, Görgei vagy Répásy tábornok ellenjegyzik. A katonai alárendeltségi viszonyok szempontjából szokatlan igényt egy hónap kellemetlen tapasztalatai magyarázták. A tisztikar azonban betartotta a polgári államokra jellemző politikai normákat. A március 3-án Tiszafüreden összeült tiszti gyűlésre Görgei indítványára meghívták Szemere Bertalant, a politikai hatalom teljhatalmú képviselőjét, s őt kérték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséretében felkereste Dembinskit, s megpróbálta haditanács tartására rávenni. Dembinski erre nem volt hajlandó, mire Szemere letette őt a fővezérségről, s ideiglenesen Görgeire bízta azt. Kossuth még a kápolnai csata előtt, február 26-án a táborba indult, hogy tájékozódjon a Szemere által jelentett, Dembinski elleni mozgolódásokról. Aznap Tiszafüredig jutott, itt értesült az aznap megkezdődött ütközetről, s futárt küldött Dembinskihez, azzal a kérdéssel, hogy hol találkozhatnának. Még aznap este átkelt a Tiszán és Poroszlón szállt meg. Itt kapta Dembinski válaszát 27-én délelőtt fél 12-kor, s ez annyiban megnyugtatta, hogy az altábornagy közölte vele, „hogy az egyenetlenségek kiegyenlítvék, s káros dolog volna, ma valamely személyváltoztatásokba ereszkedni, mert a tegnapi csatában mindenki kötelességét becsületesen, teljesítvén az elmozdítások rossz vért okozhatnának". Miután Kossuth „puszta parádérozásra" 22 nem akart a táborba menni, 27-én visszatért Tiszafü22 KLÖM XIV. 554.
