Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg
fővárosba, így Kossuth különösebb konzekvenciák nélkül nyúlhatott bele a hadügyek irányításába. A rendelet kedvezőtlen következményei egyelőre elmaradtak. Alig két héttel a rendelet kiadása után a Felvidék nagy része és a Dunántúl az ellenség kezére került, így ott e mozgó nemzetőrcsapatok szervezése meg sem kezdődhetett. Az OHB által december végéig kiadott egyes megbízatások már jóval több gondot jelentettek a későbbiekben. Főleg azért, mert nem határozták meg egyértelműen a fölé- és alárendeltségi viszonyokat, s így egy néhány száz főnyi gerillacsapat vezére is önálló hadvezérként tevékenykedhetett. Az ilyen megbízások rendszerint visszautaltak a december 16-18-i rendeletekre, amelyekben egyetlen szó sem esett arról, hogy ezek a csapatok a hadügyminisztérium vagy a seregparancsnokok fennhatósága alá tartoznának. Az egyes megyei mozgó nemzetőrcsapatokat is rendszerint alacsonyabb rangú tisztek parancsnoksága alá rendelték. E kérdés rendezése a hadügyminisztériumnak meglehetősen hosszú erőfeszítésébe került. Mészáros Lázár hadügyminiszter szerint a szabadcsapatok mind szerkezetük, mind hiányos képzettségük miatt kevés szolgálatot tehetnek, ellenben elvonják a rendes katonaság szaporítása elől a forrásokat. Ezért talán legjobb lenne szaporításukat teljesen megszüntetni. Március 12-én Nyáry Pál, az OHB helyettes elnöke értesítette a minisztériumot, hogy minden szabadcsapatot kizárólag a hadügyminisztérium parancsai alá rendelnek. A szabadcsapatok többsége 1849 nyarára feloszlott, vagy megsemmisült; értékesebb elemeik lassan honvédzászlóaljakká alakultak át. Figyelemre méltó sikereket egyik csapat sem produkált. Valószínűleg Kossuth is érezte ezt, s ezért egyezett bele, hogy a hadügyminisztérium fennhatósága alá vonja e csapatokat is. 13 A törvényalkotás szintjén a későbbiekben is komoly szerep 13 A szabadcsapatok kérdésére 1. Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása. Bp., 1999. 9-20. és 64-75.
