Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

Magyarország integritása rovására (Horvátország elszakadása, a szerb Vajdaság felállítása mellett kész volt elfogadni Erdély esetleges különállását is) készítette elő a kompromisszumot, a magyar közvélemény jelentős része elutasította azt. Ismeretes, hogy az 1865-ben összehívott magyar országgyűlés a közvélemény kizárásával, a háttérben magyar részről Deák Ferenc, Eötvös József és Andrássy Gyula főszereplésével lefolytatott titkos tárgyalások eredményeként a Habsburgokkal kötendő kiegyezés megkötése mellett döntött annak reményében, hogy az újjászervezett szövetség képes lesz megvédem Magyarországot Oroszország hódító, valamint a nemzetiségek elszakadásra irányuló törekvéseivel szemben. A hazai folyamatok alakításából fokozatosan kiszoruló és elszigetelődő Kossuth úgy vélte, hogy Ausztria nem tudja hazánk érdekeit támogatni, sőt pusztulásra ítélt birodalma reménytelen védelmezésébe belekényszerítve magával fogja rántani az országunkat saját bukásába, miközben a győztesek oldalára helyezkedő elnyomott nemzetiségek kamatosán fogják benyújtani számlájukat. A nemzeti önrendelkezés alapvető garanciáiról lemondó és a liberális-alkotmányos elveket súlyosan sértő elsietett és önpusztító kompromisszumkötéssel szemben ezért a jövő esélyeit megőrző kivárás alternatíváját helyezte szembe. Bár nem hitt már abban, hogy a kibontakozó folyamatok irányát megváltoztathatja, 1867. május 22-én Deákhoz intézett nyílt levelében Kasszandraként kifejtette: „Lassan-lassan lelebben a fátyol a Béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrálja. De én e tényben a nemzet halált látom, s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat, nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak, nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a Hazát, melynek élnie kellene, midőn a mi csontjaink már régen elporlottak: a Hazát, mely-