Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

sikereinek kiteljesedése időpontjától Kossuth és Balcescu között folyamatossá váló magyar-román tárgyalások eredményeként létrejött szabályozás Svájc pozitív példája mellett egyedül Magyarországon biztosította valamennyi nemzetiség szabad kiteljesedésének esélyét, és a magyar mellett más nemzetiségek létezését elismerve a meghirdetett elvek gyakorlati megvalósításának konkrét garanciáit is mellékelve községi szinten írta elő az anyanyelv széleskörű használatának kollektív jogát. A parlamenti határozat méltó ikerpárja volt a zsidóemancipáció régóta tervezett kimondása. Mindkét törvény egyértelműen megmutatta, hogy a magyar politika az egyéni szabadságjogokat középpontba állító liberális koncepcióját továbbfejlesztve stratégiai kérdésekben jutott el a közösségi (akár kisebbségi) jogokat preferáló demokratikus felfogás igenléséig. Az érdekegyesítő politika reformkori örökségét Kossuth irányításával úgy teljesítette ki, hogy a szabadság megvalósításában a korábbi jogokat megszüntető francia modellel szemben a folyamatos jogkiterjesztés demokratikus útját követte. Erre alapozva volt képes a korabeli Európa legeredményesebb forradalmát és szabadságharcát megvívni, melynek elfojtására Bécs végül is kénytelen volt riválisa, az orosz cár segítségét igénybe venni. 5. A forradalmi vívmányok továbbfejlesztő védelmezője, a kiegyezés elutasítója A katonai helyzet reménytelenné válását megismerve Kossuth augusztus 11-én átadta a hatalmat Görgeinek és emigrációba távozott. A forradalom és a szabadságharc tapasztalataival számot vetve a törökországi Kütahyában fogalmazta meg a 19. századi magyar történelem legdemokratikusabb és legkövetkezetesebben kidolgozott alkotmánytervezetét. Az amerikai gyakorlatot példaképének tekintő, s a bonapartizmust határozottan elutasító munka minden összefüggésében példaszerűen érvényesítette a kor leghaladóbb demokratikus eszméit, miközben a községi és a megyei autonómia keretein belül kínált a nemzeti-