Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)
dó lehetőségeket. A forradalom nyitányának tekintett március 3-i beszédében 2 nem csupán a magyarországi átalakulás programját ismertette, de alkotmány bevezetését követelte az örökös tartományok számára is, sokban hozzájárulva a március 13-i bécsi forradalom előkészítéséhez. Idézett követjelentésében visszaemlékezve pontosan megrajzolta az összetett mechanizmus természetét: „Bécsi polgártársainknak, különösen a bécsi egyetemnek lehet köszönni, hogy azon rendszer, melyet Metternich képviselt megdőlt, nemzetünké volt az ösztönző, a tájékozó szó, mely a bécsiek lelkét keresztül rezgé, a bécsieké volt az első tett, mely mozgalmainknak lökést adott, ők vért ontottak a szabadságért", a magyar küldöttség megjelenése pedig „Ausztria számára az alkotmány megadásának perce volt". 2. A Batthyány-kormány pénzügyminisztere Az áprilisi törvények szentesítésével hivatalba lépő Batthyány-minisztérium pénzügyminisztereként Kossuth kulcsfontosságú tárca vezetését vállalta magára. Az indulás különös nehézségeivel (a távozó kormány az évi magyarországi adóbevételek szinte teljes egészét elköltötte) megbirkózva, komoly szakmai teljesítményt nyújtva képes volt biztosítani a magyar gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen pénzügyi feltételeket, megteremtve ezzel a politikai konszolidáció, majd az önvédelmi háború alapjait. Kossuth tevékenysége azonban messze meghaladta a szaktárca irányítójáét. A kormány egyértelműen legbefolyásosabb tagjaként és országgyűlési vezérszónokaként képviselte a kabinet álláspontját, döntő mértékben befolyásolta a belpolitikai erőviszonyok alakulását. A változások kulcsfigurájaként mindenekelőtt arra törekedett, hogy minden körülmények között biztosítsa az érdekegyesítő politika folyamatosságát, s a megőrzött nemzeti egységre támaszkodva kísérelje meg Béccsel szemben érvényesíteni a magyar 2 KLÖM XI. 619-628.
